Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)
III. A restaurációs tragédia
adott életanyag totalitását ölelte fel - s igy a komikus és tragikus részek ugyanazon a darabon belül is keveredhettek. • A restaurációs drámában a dramaturgiai azonosság szétszakadt, ugyanis noha mindkét műfaj ugyanarra az életanyagra épitett, egyik sem dolgozta fel az adott valóság totalitását, hanem annak csupán egy szeletét. A valóság egysége a tudat számára széttört, és e két műfajból nem vezetett ut át egymásba. A komédia - noha megoldásait tekintve mindig a tragikus vég felé táncolt - nem lehetett tragédia; hiszen az élet erre nem adott lehetőséget; a tragédia sem lehetett komédia, mert akkor önmaga létéről kellett volna teljes egészében lemondania, ugyanis a mesterkéltség nem türi meg önmaga körén belül a mesterkéltség reflexióját is. 1 ^ A stilus szintjén újból megfigyelhető ez a kettősség. Igazj hogy a komédia és tragédia nyelve a drámatörténet során mindig is élesen különbözött, azonban a restaurációs drámán belül ez a különbség szélsőségessé vált: érezhető, hogy a komédiában azért trágárkodnak, mert a tragédiában nem szabad, és a tragédiában azért beszélnek üres pátosszal, mert máshol erre nincsen mód. A stílusnak elveszett a dramaturgiai funkciója, és a wit megváltozott fogalma következtében öncélú, funkciótlan lett. A trágárság pl. Shakespeare drámáiban is előfordul, de mindig dramaturgiai funkcióval rendelkezik: Lucio a Szeget azeggelben egy világot jelenit meg bemondásai révén. Ugyanigy Ben Jonson személyesen nem szerette a káromkodást, ennek ellenére drámáiban nem egy trágár jelenet előfordul, ám a drámaíró, éppen egy határozott etikai mérce birtoklása révén, ezeket leleplezésre használja, vagy egy szituáció kibontására. A restaurációban alapvetően megváltozott a helyzet, e miként Shadwell A makacs szerelmesek c. komédiájának előszavában elmondja: "Az utóbbi időben irott darabokban nincsen tökéletes jellem, hanem a két főszereplő rendszerint egy káromkodó, iszákos kurvapecér /5 a szerelmes/, és egy arcátlan, neveletlen szerető - és ebben megvan az a mozgási szabadság, hogy bármit mondhatnak; de fő témájuk erkölcs-
