Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)
III. A restaurációs tragédia
A restaurációs tragédiának ez a jellege szükségszerűen a forma, stilus, dramaturgia szintjén is megjelenik. Dryden ars poeticája szerint: "A hősi költő nincsen megkötve, hogy csak az igazat, a végletesen hihetőt jelenitse meg... hanem szabadon kell engednie magát a látomásbeli dolgok felé." 10 A stilizáltság, mesterkéltség és bombasztikus felfujtság azonban nem tűrte meg a francia klasszicizmus törvényeit, hiszen mivel az angol dráma a mesterséges eszményeket csakis a látványosság révén tudta elhitetni, ezért szükség volt minden olyan dramaturgiai eszközre, amellyel valószínűbbé, látványosabbá, kápráztatóbbá tudta tenni a bemutatott világot. A klasszicizmusnak ezért nem volt igazi talaja Angliában, s az egész restauráció során csupán 6-8 tisztán klasszikus tragédia született /pl. Rymer: Edgar, 1678; Filmer: A gonosz testvér, I696; Bancroft: Sertorius, 1679/. 1689-ben Dryden megjegyezte, hogy: "Az angolok szelleme nem birja el a túlságosan szabályos darabokat... a túlságosan kiszámitott tragédiát." 11 Egyik tanulmányában, a Defense of an Essay of Dramatique Poesie-ben a komédia és tragédia dramaturgiai különbségéről a következőket mondja: "A komédiában nem lépném tul a 24 vagy 30 órát; a komédia ugyanis kis cselekménnyel, eseményekkel és személyekkel rendelkezik, és természetszerűleg kis terjedelembe lehet őket tömöríteni. A tragédiában viszont súlyosabb a terv, a személyek nagyok, és ezért több időre van szükség, -.12 . t r amiben mozgatni lehet okét." Egy másik esszeiro, Ferrand Spence ezt a térre is kibőviti. Szerinte a komédiának egy helyszinen kell játszódnia, a tragédiában viszont lehetőleg , • 13 , . minden egyseget at kell törni. Mindketten megereztek azt, amit a gyakorlat is tanusitott: a komédia vulgárissá, empirikussá és korlátolttá válása, valamint a tragédia mesterkéltsége, dagályossága és életidegensége eltérő dramaturgiát tesz szükségessé. A Shakespeare-komédiák és -tragédiák dramaturgiai azonossága arra utal, hogy mindkét műfaj ugyanabból az életanyagból meritette a témáját, de ugy, hogy a téma révén az
