Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

III. A restaurációs tragédia

III. A RESTAURÁCIÓS TRAGÉDIA Első pillantásra meglepőnek tűnik, hogy a restauráció időszakában egyidejűleg virágzott a cinikus, nagyon is földhöztapadt és esetenként trágárkodó komédia, valamint a bombasztikus, dagályos, fennkölt tragédia. Látszólag nincs két ellentétesebb műfaj, mint a drámának ez a két restaurációbeli ága, hiszen az egyik kizárólag az adott világ jelenségein belül hajlandó mozogni, a máaik viszont minden alkalmat megragad, hogy az adott világból magasabb régiókba emelkedjen, megtisztuljon és esetenként szinte a fantasztikum világába menj'en át. Ezeket a tragédiákat már a kórban is bőven csúfolták és kritizálták, és egy generációval később tökéletesen elfelejtették mindet, átengedve őket a könyvtárak és a filológia temetőjének./Egyedül Otway A megmentett Velence c. darabjának maradt fenn a hire, de ez is elsősorban a Hofmannsthal féle feldolgozás miatt./ Mégis érdemes egy rövid pillantást vetni ezekre a tragédiákra, ugyanis egyfelől ugyanaz a kor szülte őket, amely a komédiákat, másfelől pedig ugyanaz a közönség és szinházi réteg virágoztatta fel őket, amely a komédiákat is' - tehát hipotetikusan feltételtznünk kell a kettő mélyebb és lényegibb rokonságát.^" A restaurációs tragédia - jelentkezésétől kezdve - az élet-idegenséggel és dagályos ürességgel volt jellemezhető, s a korban mindenki a francia hatásnak tulaj donitotta a tragédiák ilyen jellegét. A restaurációs tragédia tagadhatatlanul sokat merített a francia előzményekből, és itt mindenekelőtt a francia pásztorregényekre kell gondolnunk,