Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)
III. A restaurációs tragédia
D'Urfey Made laine és George de Scudery, Calprenedre müveire, amelyek a maguk stilizált éa elvont világával megfeleltek az angol drámairóknak. Angliából ugyanis egyrészt az arisztokrácia többsége Cromwell uralma alatt Franciaországba menekült, ahol megbarátkozott ezzel az Ízléssel /II. Károllyal együtt pl. számos angol arisztokrata fordult meg Marquise de Rambouillet hires kékharisnya-szalonjában/, másrészt pedig Anglián belül is kialakult a plátói szerelem iránti lelkesedés, ami a fennköltséggel és erős stilizáltsággal járt együtt.^ A pásztorirodalomnak ez a részben importált, részben pedig saját talajon kifejlesztett gondolatvilága szükségszerűen vált a restaurációs dráma egyik szerves alkotórészévé, sőt alapjává. Az Erzsébet-korban is erős volt a pásztorhagyomány, azonban a drámával összehasonlítva ez akkor erősen periferikus jelenség volt, illetve, ha a drámában jelent meg /pl. Ahogy tetszik, Téli rege, Beaumont és Fletcher müvei/, akkor mindig egy összefüggés részese volt, azaz valamivel összehasonlítva jelent csak meg. Az idill mindig a valóságba ágyazódott be, és az Erzsébet-kori drámában csupán egy, de nem egyedüli dimenziót jelentett. Az idill lehetősége, illetve összetörése igy mindig a környező valóság függvénye volt. A shakespeare-i "romance" Beaumontnái és Fletchernél kezd eltávolodni a valóságtól, párhuzamosan azzal a folyamattal, hogy az Erzsébet- és Jakab-kori szinház és dráma minél inkább kezdi talaját vesziteni, annál inkább egy fokozatosan szűkülő réteg kiváltsága lesz. A restaurációban végképp megszűnik a szinháznak a korábban meglévő mindent átfogó szerepe, s a tragédiák szükségszerűen olyan formába torkollottak, amely elszakadt a valóságtól. Shakespeare és '.Iarlowe vagy Ben Jonson hőseiben még mindenki magára ismerhetett, Dryden és Howard szereplőiben azonban senki sem, és a nézők legfeljebb külsődlegesen viszonyulhatnak ezekhez a figurákhoz, azaz vágyaikat, elképzeléseiket, álmaikat láthatták bennük megvalósulni, de ugy, hogy ezeknek a vágyaknak, álmoknak immár semmi köze sem volt a környező valósághoz. A restaurációs s y
