Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

II. A restaurációs komédia - 2. A restaurációs komédia dramaturgiai jellegzetessége

eat a kettősségét az egyik libertinua hős világítja meg élea pontossággal Steele A lelkiismeretes szerelmesek /Conscious Lovera» 1722/ c. darabjában: "Az a nő, akit vagyonáért vesz­nek el, még jobb üzletet jelent, ha meghal; mert a férfi ak­kor továbbra élvezi azt, amit elvett, azaz a pénzt, és meg­szabadult attól, amit nem vett el, a nőtől." /1/2/ Természe­tesen a nők ia felvértezték magukat ez ellen a gondolkodáamód éa gyakorlat ellen. Miként Hippolita mondja Wycherley Egy fi­nom tánctanár c. drámájában: "Azt mondják, korábban a nők aDhaaem tudták, miként töltsék el idejüket; a mai kor fiatal hölgyeiről azonban ez semmiképpen aem mondható el." /11/1/ A házasság ilyen módon kétirányú: a gazdaság éa érdek össze­tartja, a személyéé érzelem viszont szétszakítja. A Szerelem az erdőben egyik azereplője pontosan fogalmaz: "Ma a házasság célja a azabadság, / a a kettő caak azért kel egybe, hogy azabaddá tegyék egymást." Természetesen könnyen észrevehet­jük az ilyen jellegű szabadságnak pusztán formális és személy, telén jellegét: a restaurációs nők és férfiak szabadsága min­den esetben valamitől való megszabadulás, és ennyiben kizáró­lagosan negativ értelmű. A pozitiv szabadság elképzelhetet­len - éppen a drámák erkölcai relativizmuaa miatt, amit sen­ki sem . hághat át anélkül, hogy a müvésziséget és igazságot meg ne sértené. A pozitiv értelemben vett szabadságra - mint látni fogjuk - a szentimentális drámákban történik kisérlet, azonban ez a drámák színvonalának hanyatlásával jár együtt, ugyanis a restauráció szük értelemben vett igazi drámairodal­mával szemben itt a közönség feloldódik, heterogenitása nö­vekszik, és a drámaiság erejét veszti. A nemek közötti'szabadság puazta negativitása a férfi-nő kapcaolat gazdaaági jellegének eredménye, éa a polgárosodó korban az arisztokrata rétegek számára is egyre nyilvánvalóbb lett. Christopher Hill a következő megállapítást idézi: "Egyes royaliatáknak azzal kellett fizetniük a polgárháború­ért,, hogy lányaikat caak szegényen tudták férjhez adni." ­irta Habakukk professzor. \ sovány hozománnyal rendelkező

Next

/
Oldalképek
Tartalom