Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

II. A restaurációs komédia - 2. A restaurációs komédia dramaturgiai jellegzetessége

aége miatt tragikomédiába fordul át. A képzeletbeli királyi udvarban játszódó színdarab már tipikus polgári színmű, nemesi hősökkel. Philocles és Candiope szerelmes egymásba, ám a királynő is szerelmes Philoclesbe, aki igy szerelem és kötelesség között vergődik. A királynőhöz azonban a kötelességen és becsületen tul a hiúság is köti, s Candiope iránti szerelmére tulajdonképpen ez vet igazi árnyékot, ugyanis itt már nem kivülről jövő parancsnak kell ellenállnia a férfinak, hanem saját természetével kell megbirkóznia. Ugyanakkor érzi, hogy ha a királynőt venné el, akkor is boldogtalan lenne, és mint mondja: "A dicsőség végtelen mélységében lebegve / keresem, de nem találom magam." /V/1/ Igy Philocles bármelyik nőt választja is, mindig elégedetlen és szerencsétlen lesz, s noha a darab végén mégis Candiope kezét kéri meg, a néző tudja jól, hogy a választás semmit sem jelent. Philocles az átlag restaurációs libertinusaal szemben végiggondolja a lehetőségeket és morális alternatívákat, s a darabot ez teszi megoldatlanná és nyitottá. Dryden helyes érzékkel látta meg, hogy a szituációt ugyanakkor tragédiáig sem lehetett volna élezni, hiszen akkor bombasztikus, üres darab jött volna létre, amely minden valóságalapnak hiján lett volna. A restaurációs kor semmilyen értelemben sem kedvezett a tragédiának: a polgári forradalom után társadalmi szinten biztositottnak látszott a fejlődés, és az arisztokrácia talaj talanná válása pusztán szubjektiv oldal volt, hiszen egy-két évtized alatt ez az arisztokrácia fokozatosan beilleszkedett a polgári körülmények közé. Maga a valóság biztosította ennek az arisztokráciának a túlélését, ezért semmiképpen sem Írhatták meg tragédiájukat - legfeljebb tragikomédiájukat, amely szubjektiv elégedetlenségüket jelezve az objektiv kibékülésre helyezi a hangsúlyt. Candiope és különösen Philocles figurájában ezért vannak ironikus vonások: ezek eleve lehetetlenné teszik a tragikus kimenetelt. Azonban Dryden a három szerelmes mellé egy másik cselekményszálat is illeszt. A királyi udvarban él Florimel és Celadon is, akiknek felszínes