Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

II. A restaurációs komédia - 2. A restaurációs komédia dramaturgiai jellegzetessége

és kiegyensúlyozott szerelmi kapcsolata áll szemben à másik szerelmi hármas szintén felszines, de kiegyensúlyozatlan kapcsolatával. Ám ezek hárman igazi, emberi szerelmet akarnának, de ezért maradnak boldogtalanok. Celadon és Plorimel azonban a kor követelményei szerint szerelmesek: azaz csupán játszanak, engedelmeskedve az általános játékszabályoknak. Az ő kapcsolatuk jelenti a boldogtalan szerelmesekkel szemben a reális alternatívát, s elevenségük, egyénibb és reálisabb megformálásuk is jelzi, hegy a kor számára ők képviselik az igazi megoldást. Felszines kapcsolataik azonban ugyanolyan megoldatlan, mint a másik hármasé, s a darab ennyiben a restauráció tipikus vígjátékaihoz kapcsolódik. Az emiitett példák száma tovább szaporítható, ám ez a sornak főleg mennyiségi kibővítése lenne, ugyanis a fő vonás mindegyik darabban ugyanaz: az átlagizléshez és az általános követelményekhez való igazodás. Természetesen vannak olyan drámák, amelyekben ennek az életfelfogásnak a kritikája is megpendül, azonban ezek a darabok rendszerint vagy gyengén sikerültek, vagy pedig a kritizáló részek szervetlenül kapcsolódnak a darab többi részéhez. A restaurációs dráma alapvonása ugyanis éppen a kritikátlanság

, s lényege az, hogy az adott életanyagon és társadalmi feltételeken belül drámailag csakis kritikátlanul lehet viszonyulni a jelenségekhez. A kritikára majd csak az epikában kerül sor, ahol a korról való tudás mint reflexió a kor egészére extenzíven is kiterjeszthető /Moll Flanders, Tom Jones, Gulliver/. Ezen a drámai anyagon belül azonban ez elképzelhetetlen, mivel adottságainál fogva sem extenzíven, sem intenziven nem ölelheti fel a világot. A dráma jellemekkel, cselekedetekkel dolgozik, s a polgári társadalom egyre bővülő intézményrendszerében ezeknek a szerepe erősen leszűkül, tehát a cselekedetek és tettek az adott világhoz csak viszonyulni tudnak, ám azt nem képesek befolyásolni. A dráma anyaga tehát sajátságos jellegénél fogva nem képes az adott világ egészét áttekinteni - ez a polgári társadalomban az epika feladata. I int ahogyan ezzel szemben az Erzsébet-