Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

I. A restaurációs dráma külső társadalmi meghatározottsága

korra még nem alakult ki - de a gazdasági törvények a művészetek külső feltételeiben éreztették hatásukat, és ez magától értetődően az igy létrejövő művészet belső szerkezetére és jellegére is nagy hatással volt. A restauráció drámavilágára ez a kettősség nyomja rá bélyegét: a közönség homogenitása az Srzsébet-korra emlékeztet /természetesen csak a felszini megjelenést illetően/, a számára felkinált m'iviszet azonban mér a kapitalizmus törvényeinek van alávetve. Ennek a kettősségnek a következtében ezek a darabok határt alkotnak a két korszak között, s a jelenlegi stádiumban még csak a külső feltételek figyelembevétele miatt a restaurációs dráraát nem tekinthetjük sem feudális, sem par excellence polgári drámának, hanem egy olyan sajátos képződménynek, amelyben a polgári dráma minden feltétele adott volt. Ezt természetesen csakis a dramaturgiai, tartalmi és formai elemzés igazolhatja, km a kezdeti vádat, amely szerint a restaurációs drámának semmi köze a maga erőteljesen polgári beállítottságú korához, ez a tény - természetesen még csak a külsőd legesség szintjén, de cáfolni látszik. A zártkörű közönség természetesen a saját mércéje szerint mérte a világot, és ez a mérce nagyon eresen elütött a korabeli angol nur it an izmus által megkövetelt viselkedésnormától. Az arisztokrata réteg sajátjának tekintette a szinházat, és ezért teljes joggal otthon érezte magát a szinházban. A színházban való viselkedésről szóló egykori feljegyzések arról tanúskodnak, hogy a közönság a színdarabot a színházon belül eryik, de nem egyetlen szórakozásnak tekintette. A szinhaz jelentette ugyanis azt a fórumot, ahol a régebbi nyilvánosság egyetlen menedékhelye megmaradt, és mivel a nézők többsége jól ismerte egymást is mindenki tisztában volt a másik személyével, ezért a nézőtér egyfajta "köztérré" változott. E köztér jelleg azonban éppen a nyilvánosáág leszűkülése - és ennyiben minőségi átalakulása - miatt a puszta privátszféra kibontakozására adott lehetőséget, és a jelen esetben ez a magamutogatásban, illetve a magánügyek elintézésében állt. A színházak nézőterén párbajok zajlottak le, nem egy gyilkosságról maradt fenn hir, és e rétegen belül a legtöbb ügyes-bajos dolgát mindenki itt intéz-