Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

I. A restaurációs dráma külső társadalmi meghatározottsága

te el. Csak 1687. január 18-án jött ki az a rendelet, miszerint "Őfelségének az a kívánsága, hogy a Royal Theatre-ben játék köz'oen semmilyen személy se menjen a díszletek közé... és semmilyen esetben se merészeljen senki se a színpadon ülni vagy állni játék közben". A közönság legmerészebbjei ugyanis előadás közben még a szinpadra is felmásztak, nemegyszer a színészeket molesztálták, akik szintén többször részt vettek a nézőtéri szórakozásban. A színésznők nyíltan kacérkodtak a nézőtéri lovagokkal, sőt fennmaradt egy beszámoló, amely szerint az egyik előadás során a színészek a darabban jelzett puncstól az előadás felére olyannyira berúgtak, hogy az előadást félbe kellett szakítani. A nézőtéri lovagok rendszeresen közbekiabáltak, s Pepys pl. leírja, hogy Sir Charles Sedley, a kor egyik hires beau-ja olyan szellemes dolgokat kiabált közbe, és olyan ötletesen kommentálta a darabot, hogy hamarosan az egész közönság ót figyelte az előadás helyett. Hasonló urakról beszél az egyik szereplő is Shadwell A tudós férfi /The Virtuose, 1676/ c. darabjában, mikor is azokról panaszkodik, akik "részegen és üvöltve jönnek be a színházba, felállnak a padra, hátracsapják teli parókájukat és üres fejüket, és éles hangon azt kiáltják, hogy az istenit, ez aztán egy vacak darab". Látszólag az Erzsébet-kor i színházban is hasonló volt a helyzet, s a XVI. század végi, XVII. század eleji beszámolók szerint az akkor nyitott színházakban is néha tűrhetetlen volt a helyzet. Az alapvető különbség ezért nem abban van, hogy hogyan viselkedtek, hanem hogy kik viselkedtek igy. Az Erzsebet-kori színház közönsége ugyanis olyan széles körből állt, amelyben minden réteg képviselte magát, ezzel szemben a restaurációs színházban a nézőtéri rendetlenség egy szük réteg privilégiuma lett.A korabeli London lakosságának szinte teljes távolmaradása mellett a szinházi élet ennek a szük körnek lett a tulajdona, és ezért a viselkedés hogyanját illető kérdés helyett sokkal fontosabb a kiket érintő kérdés. Ez a szük réteg ugyanis látszólag teljesen elszakadt a kora társadalmától, és egy saját, önálló normarendszert dolgozott ki.