Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)
V. Elvi következtetések
Gongreve Igy él a világ c. darabjában Mi11 amant kifejtette, hogy a világ számára csakis a szépség, szellemesség révén mutatkozhatunk meg: "hiu, üres dolgok ezek; ha mi hallgatunk vagy láthatatlanok vagyunk, nincs önállé létezésünk" - ám tegyük hozzá: ebben a társadalomban a szellemesség, divat, azaz a forma nélkül az embereknek sincsen létezése. A lényeg elveszett, éa az üres forma az egyedüli mérce; azonban ezzel a mércével éppen az emberek lényegét nem lehet megmérni. Emiitettük, hogy a parknak milyen dramaturgiai szerepe van a restaurációs drámákban; Rochester egyik verse /A Ramble in St. James Park/ ebből a szempontból világitja meg ennek jelentőségét /az éjszakai parkot ecsetelve/: "Ebbe a minden bünt elfedő berekbe jönnek / a szajhák tömegei, nagy hölgyek / szobalányok és cselédek, / rongyszedők és örökösnők / utcanők és istennők, lordok és szabók, / inasok, költők, keritők és börtönőrök / szolgák, piperkőcök; mind idejönnek / éa össze-vissza keringenek." /25-32/ A minőségileg azonossá vált emberek a restaurációs drámákban ennek megfelelően gyakran teljesen élettelen bábuk módjára viselkednek. Az egyes szereplők esznek, isznak, szeretkeznek, intrikálnak, versenyeznek, csábitanak, hazudoznak és igyekeznek, hogy eleget tegyenek a társadalmi játékszabályoknak; azonban a társadalmi háttér a darabok végére is ugyanolyan marad, mint az elején. A shakespeare-i drámákkal szemben a restaurációs hősök egy mozdulatlan világ éa háttér előtt játazanak, és ez a szereplők fáradozásait, kudarcait vagy sikereit relativvá, nevetségessé és esetlegessé teszik. 7/ycherley Szerelem az erdőben c. vígjátékának egyik szereplője utal a hősöknek erre a bábjellegére : "Mint a vakok, mindennek nekiszaladunk / miközben azok, akik vezetnek bennünket nevetnek, ha hasra esünk; / és ha ugy hisszük, hogy megragadtuk a hölgyet, / végül csak fátylát vagy sálját tartjuk kezünkben." /IV/1/ A szereplők vakon cselekszenek, személytelenül /rendszerint mindegy, hogy ki kivel akar lefeküdni, s az a nevetséges figura, akinek nem mindegy/, és éppen ezért
