Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)
V. Elvi következtetések
irataira/, azonban a forradalom alatt és után ez a szabadság egyre kétségesebbé vált. A cselekvés közvetlensége természete sen nem szűnt meg, sőt viszonylag a restaurációs korban volt a legintenzívebb - gondoljunk a szabadversenyes kapitalizmus fejlődésére. A hobbes-i filozófia azonban éppen ennek a korlátlan és végtelen szabadságnak az empirikus látszatát kérdőjelezte meg, s egy találó hasonlattal igy világította meg a kor kételyét: "Egy fából készült játékcsiga, amelyet a fiuk pörgetnek, és amely néha az egyik falhoz, máskor a másikhoz csapódik, néha pörög, néha nekimegy az embereknek - ha ez érzékelné önnön mozgását, akkor hacsak nem érezné, hogy ki pörgeti, azt hinné, hogy a saját akaratából mozog. Es bölcsebb-e az ember, amikor erre megy valamilyen jótékonyságért, aztán pedig arra valamilyen vásárt csinálni... és azt hiszi, hogy csakis saját akaratából cselekszik, nem látván, hogy mik irányítják akaratát?"" 1 ' A cambridge-i platonisták egyike, Henry More helyesen látta, hogy a hobbes-i filozófia eredendően tagadja a szabadságot és mivel csakis az anyagiságot ismeri el, ezért kizárólag a determinációt fogadja el. A Leviathanban Hobbes a következőképpen jellemezte az emberi mechanizmust: "Mi a sziv, ha nem egy rugó, és az idegek pedig hurok, az izületek meg kerekek, amelyek az egész testet mozgatják, aho/ 2 . ~ gyan azt a kézművesek megterveztek?" A leirast illetően Hobbes-nak tökéletesen igaza van - azonban az embert kizárólagosan biológiai, anyagi jelenségnek tekinti, s amennyiben az ember egészét erre redukálja, annyiban saját rendszerén be IUI valóban joggal tagad bármiaéle szabadságot. A látszólagos szabad cselekvés kivülről való meghatáro- ', zottsága a szabadversenyes kapitalizmus korában a viszonylagosan nagy szabadság ellenére érezhetőbb volt, mint bármikor korábban. Részben az'angol gazdasági fejlődés erre utal /a kereskedők pl. egyre több vállalkozásba foghattak, de ugyanak kor a piacot egyes társaságok osztották fel egymás között, s a kereskedők csakis ezek korlátain belül cselekedhettek - ami miatt a korban számosan panaszkodtak is/, részben pedig az
