Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

V. Elvi következtetések

egyéni sorsok, és vállalkozások, amelyek egyre többször ke­rültek szembe egymással és ütköztek össze. A Német ideoló­giában Marx a következőképpen jellemezte ezt a kettősséget: "...a történelmi fejlődés folyamán és éppen a társadalmi vi­szonyoknak a munka megosztásán belül elkerülhetetlen önállósu­lása következtében különbség ütközött ki mindegyik egyén éle­tében, amennyiben ez az élet egyrészt személyes, másrészt be van sorolva a munka valamelyik ága és az ahhoz tartozó felté­telek alá. /Ez nem ugy értendő, mindha pl. a járadékos, a tőkés stb. nem volnának személyek többé, hanem ugy, hogy sze­mélyiségüket egészen határozott osztályviszonyok szabják és határozzák meg, s a különbség csak egy más osztállyal való ellentétben ütközik ki, és saját maguk számára csak akkor, ha csődbe kerülnek./ A rendben /méginkább a törzsben/ ez még el van fedve, például a nemes mindig nemes marad, a roturier mindig roturier, tekintet nélkül egyéb viszonyaira;.ez egyé­niségétől elválaszthatatlan minőség."^ Az individuumok vélet­lenszerűsége és osztálymeghatározottsága a polgári társada­lomban kettévált, és mindkét oldal ellenségesnek érezte a má­sikat. A véletlenszerűségben élő szabad individuum bármilyen korlátozottságot csak negativnak volt hajlandó elismerni, u­gyanakkor a legszélesebb értelemben determinált egyén számá­ra a determináló tényezők idegen sorsként, ellenséges hata­lomként egzisztáltak. Az indián királynőben Acacis monológja erre utal: "Mindenki fölött kétes 3ors lebeg: / az egyik az­által nyer, amit a másik vészit; / a a mérsékletes istenségek lent csak / a boldogság közös tárházát hagyták meg, / amelyet a Természethez hasonlóan apály és dagály tart fenn." /II/2/ A polgári individuumnak a látszólagos kötetlensége annak az eredménye, hogy az egyének közötti eleven kapcsolat meg­szűnt, és az eltárgyiasult-elidegenedett kapcsolatrendszer­ben a tényleges kötöttségek személytelenekké váltak, s a transzcendencia látszatát öltik magukra. A restauráció darab­jainak egyik központi problémája kimondatlanul is éppen a transzcendenciához való viszonyulás. A hobbes-i hősök a min-

Next

/
Oldalképek
Tartalom