M. N. Sztrojeva: Sztanyiszlavszkij rendezői kísérletei, 1917-1938 (Színházelméleti füzetek 6., Budapest, 1978)

Befejezés

egyesitette a jelennel. Alkotóművészeiének mélyen személyes, lirai vonulata minden alkalommal az előadás humanisztikus melódiájának sajátos kicsengésében sűrűsödött össze. Bármilyen komikus, szarkasztikus vagy szatirikus darabot állitott is szinpadra Sztanyiszlavszkij, mindig felszinre hozta belőle az emberbe, az emberiesség védelmébe vetett hit mélyáramait. Korábbi csehovi rendszere itt lelt magának menedéket és talált folytatásra. S abban a mértékben, ahogyan a békés, hétköznapi élet egyre jobban megszilárdult a forradalom utáni valóságban, ugy kelt uj életre alkotásaibein ez a csehovi művészet . A társadalmi tömegmozgalom viharába bekerült ember védelmének témája első izben valami metsző élességgel hangzott fel "A Turbin család napjai"-ban. Majd, ha szatirikus figurák ki is szoritották, Sztanyiszlavszkijhoz magához közelálló alakokban - mindenekelőtt Shakespeare Othellójában és Bulgakov Moliere-jében - tovább létezett. Ilyenformán nem nyilt alkalma arra, hogy Csehovot újra szinre vigye, érezvén, hogy ennek még nem jött el az ideje. Ám miközben Othello és Moliere alakjával foglalkozott, belé formálta lelkükbe mind a csehovi lirát, mind pedig saját tulajdon romantikus, Don Quijote-i természetét. A szinen olyan embereknek kellett megjelenniük, akik az ő bizakodásával és szenvedélyességével, kiegyensúlyozottságával és harmonikusságával vannak felruházva, egy nagy ember békés jóságával, aki szemben áll a század roppant diszharmóniájával. Ám ilyen emberek sem léphettek még szinpadra, ábrázolásuk feladata megmaradt a jövendő nemzedékek rendezőinek - örökségül. Ennek a kolliziónak a drámaisága mindannyiszor nemcsak egy adott előadás belső témájában, hanem az egész szinpadi cselekmény felépítésében megnyilvánult. Bizonyára nem tekinthető véletlennek, hogy a rendező e korszakban született előadásaiban tért nyert a szinpadi cselekmény sok epizódos felépítésének tendenciája. Az élet, amelyet a robbanás mintegy darabokra tépett szét és összekuszált, most nem illeszkedett bele egy elbeszélő kantiléne lágy folyamába. A rendező rövid, 78