M. N. Sztrojeva: Sztanyiszlavszkij rendezői kísérletei, 1917-1938 (Színházelméleti füzetek 6., Budapest, 1978)

Moliére

instrukciót követni tud". Az egymást váltó látomások sorozata - éppen "ez maga az élet". Bouton nem mint egy őrültet, hanem inkább, mint egy nyugtalan gyereket igyekszik megnyugtatni, az pedig "hol teljes erőből hahotázik, hol meg elfogja a félelem, kezd visszaemlékezni arra, hol is vem". Amikor Bouton ijedtében szándékoséul felordit: "Éljen a király!" Moliére morog, "micsoda kontár", ő maga pedig "gyönyörködik ebben a tipusbem... valahol máris elraktározta magában. így hát itt mindvégig két dolog keresztezi egymást - Moli&re hol eszét veszti, hol ismét felcsillan benne a szinész". A rendező megismételte az előző nap jól sikerült jelenetet Moliére és Moirron között, s ujabb finomitásokat javasolt: próbáljanak meg ugy tenni, mintha "mindketten megijednének egymástól" - adta meg az instrukciót a szinészeknek. A végén pedig "egymást vigasztalják". Ilyen folytonos módositásokon keresztül tanitotta a szinészeket arra, hogy kell a jelenetet "eldolgozni", szétgyumi. "Amit most csinálunk, azt nem a beállitás kedvéért, hanem a fővonal kedvéért tesszük. A beállitást maguktól megtalálják. A beállitás - véletlenszerű dolog." A rendező hangsúlyozta, hogy a szinésznek nem kell ragaszkodnia a korábbi beállításhoz, nem szükséges rögzitenie még a szerencsés fogásokat sem. Miközben a Király fogadószobájában játszódó jelenetet ismételték, mind ujabb és ujabb árnyalatot vázolt föl Bolduman számára, próbálta megtanítani, hogy "roppeuit önuralommal játsszon", hogy egy plasztikus testmozgást dolgozzon ki magáinak, ügyeljen a fejtartására, vállai és lábai helyzetére, hogy képes legyen "egy hattyú végtelen mozgásvonalát felcsillantani..." Miután Livanovnak Moirron szerepe végül is "megfelelt", Sztanyiszlavszkij ismét visszatért a Királlyal történő találkozásához. Éles érzelmi ingadozásokon vezette keresztül a szinészt: attól az érzéstől, hogy a Király "maga az igazság, hogy ő a napkirály , s ön abban a kegyben részesült, hogy láthatja - a csodálkozáson, a zavaron és megvilágosodáson ke56