M. N. Sztrojeva: Sztanyiszlavszkij rendezői kísérletei, 1917-1938 (Színházelméleti füzetek 6., Budapest, 1978)

Moliére

san egy őrült." "•Zsarnoki!* - ebben a felkiáltásban nemcsak tiltakozás van, hanem annak a végérvényes belátása is, hogy 'nincs király*. Most már a 'Tartuffe' engedélyezését is gúnyolódásnak látja. 'Zsarnok! Aranyból való bálvány!' - egyenesen a király arcába vágja ezt /'valamilyen eleven tárgyat kell venni legyen az akár a csillár -, s hozzá kell intézni a szavakat, mint eleven tárgyhoz*/. Ezt a felfedezést mindenkivel meg kell osztani, el kell futni és megmondani valakinek, kirohanni a lépcsőre, kiorditani az ablakon - *zasrnok!*, 'kczölni mindenkivel, hogy nincs király'. A cselekvés ritmust szül, és akkor már 'maga is eljátszhat különféle beállításokat *..." Bouton félbe akarja szakítani, de nem gesztusokkal, hanem "szemei kisugárzásával", mivel megértette, hogy Moliére "valami láthatatlan lényhez beszél", "olyan, mintha megőrült volna". "Felakasztanak mindkettőnket. Engem is persze. Itt kinn, a téren." Ebben a pillanatban ön /Jansin/ "mindezt elképesztően világosan látja... az egész filmszalagot... Lám, ez itt a tér... itt lóg egy tábla, ez itt a hóhér... önök belépnek a térre..." "igyekezzen elérni, hogy mindezt Moliére is lássa." "Itt lógnak... - kényszerítse, hogy nézze... Ne kézzel, hanem a szemével ösztönözze... * Önnek szobrot fognak állítani* - törekedjen rá, hogy Moliére lássa ezt a szobrot, lássa a 'lányt a szökőkutnál'..." Jansin bevallotta, hogy mindezt nehezen tudja maga elé képzelni, Sztanyicinnak viszont a korábbi szituációk átélése megkönnyítette a dolgát. A rendező pedig ujabb látomásokat idézett föl neki, melyek tovább fejlesztették a korábbiakat. "Adok önnek egy témát. A királlyal beszélgetek, s hirtelen észreveszem, hogy szemei egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek... és félelmes fény lövell ki belőlük. Egészen kihúzza magát, s már nem is király, hanem maga az ördög... És ekkor meglátom, felfogom, hogy a pokolba kerültem... Valami történt, a padló forogni kezd alattam..." Ekképpen aktivizálva a színész tudatalattiját, a rendező arra törekedett, hogy a színész "kezdjen öntudatlanul cselekedni", s ekkor "bármilyen 55