M. N. Sztrojeva: Sztanyiszlavszkij rendezői kísérletei, 1917-1938 (Színházelméleti füzetek 6., Budapest, 1978)

Moliére

ia elfeledkezik, hogy a királlyal beazél". A beteg azivre elegendő egy célzás. A király itt nem egyszerűen azidalmazza Moli&re-t, hanem az egéaz világ előtt közhirré teazi, tudja, mint egy manife8ztumban. Tényként le8zögezi: "Megvonom öntől királyi pártfogásomat" - igy üljön a trónon ée tegye meg a kinyilatkoztatáat. "Fogja a kifejezést és nyújtsa meg, mint a harmonikát... A király nem dorombolhat... Próbálja meg jól kiejteni a mássalhangzókat" /a mássalhangzókon alapul a klasszikus tragédiák valamint olasz iskolájának beszéde/. "Mindez felkésziti önt arra, hogy el tudjon mondani egy Puskin verset." "Itt ezt éppen királyi módra kell elkántálni, valamiféle szakadatlan hangvibrációt előidézve... Az uralkodót nem lehet ismétlésre kényszeríteni. Ezért már fiatal korától fogva ugy tanult beszélni, hogy az mindenütt remekül hallható legyen... Miről lehet megismerni a királyokat? Alkalmam volt látni III. Sándor koronázását. Milyen volt a járása? Teljesen felszabadultan lépkedett, ahogy egy földbirtokos sétál házi köpenyében. Érezhető volt, hogy csak egyedül neki van joga ezt tenni, mialatt mindenki más vigyázzban állt. így van ez itt is. Itt ön tökéletesen otthon van, mint a saját birtokán." A király jól érthetően, végérvényesen beszélt és pontot tett az ügy végére. "Ez rosszabb a vérpadnál..." - Moliére hátratántorodott, szédülni kezdett, belekapaszkodott a karosszékbe és belerogyott, nem lévén ereje felemelkedni. "Távozzék. A fogadás véget ért" - mondta a király és kiment, anélkül, hogy hátrafordult volna. És ekkor megjelenik az érsek. "Á, azentatyám! Elégedett? Ezt a »Tartuffe*-ért?" Sztanyiazlavazkij azon a véleményen volt, hogy ennek a monológnak középponti jelentőaéget kell nyernie Moliere azerepében. A azinéaz abban az állapotban mondja el azt, amelyben a "tudatalatti... a felazinre tör". Éa a rendező újólag viaazatért leglényegeaebb gondolatához, ahhoz, hogy miként lehet érzékeltetni Moliére zaenialitáaát. "Hol fedezhető fel a leleplező-kritikua Moliere? Hogyan formáljuk meg, hogy érezhető legyen: nem egyazerü ember, hanem zaeni? Miben áll zaenialitá49