M. N. Sztrojeva: Sztanyiszlavszkij rendezői kísérletei, 1917-1938 (Színházelméleti füzetek 6., Budapest, 1978)

Moliére

"Kellemes hirt közlök önnel", majd azonnal ledöfi: "Feljelentését a nyomozás alátáiaasztotta", s közben dörzsöli a markát örömében. Álnok szemeit egész idő alatt Moirronra szegezi: "Ne feledje, hogy az egész jelenet a szemek játékán nyugszik!" "Milyen jutalmat kiván kapni a királytól?" - még erősebben, erősebben, csak neki... "Pénzt akar?" Áhá, most megfogták, beleesett a csapdába... Most aztán nem tud kiigazodni, vajon a király gúnyolódik rajta, vagy csak tréfál. "Felség, rendelje el, hogy felvegyenek a királyi szinházba." "Nem tehetem." Vagyis, ilyen gazembernek ott nincs semmi keresnivalója... "Ön rossz szinész" - "ez aztán a végső sértés Moirronra nézve." Visszatérve Livanovhoz a rendező megjegyezte: "Helyezkedjen bele ebbe a szituációba. Hisz ugy látszik, mintha nem hallgatták volna ki a nyomozás során, viszont megállapították volna, hogy ön rossz szinész... no, de már bocsánat!... Ez rendkivül jellemző önre... A Király gúnyolódik: 'Minek folytatná ezt a bizonytalan foglalkozást - felveszem önt a titkosrendőrségbe.' És a megsemmisítő 'Elmehet!' egyenesen, mint a rühes kutyát, kergesse el. Ezzel ön /a király/ leleplezi eddigi macskaszerü modorát. 'Takarodjon!' - minden energiát ebbe süriteni. De a szemeivel, a szemeivel... hogy hátratántorodjon ettől a tekintettől." Látván, hogy Bolduman gyorsan felfogta ezeket az instrukciókat, a rendező lendületesen továbbvezette a próbát, s a Király és Moliere találkozásának jelenete került sorra. Sztanyiszlavszkij nem akarta itt hangsúlyozni Moliére betegségét, mivel még hátra volt megőrülésének és halálénak jelenete: "A beteget tartogassa az utolsó felvonásra." V. Sztanyicin ezt kétkedve fogadta - hisz "Madeleine temetéséről jövök. Most temettem el életem egyik felét... bucsut vett tőle, sirt... Aztán hazaérkezik, és meglátja a levélkét - Armande elment." Ám Sztanyiszlavszkij bemutatta neki, miként lehet az erős felindultságot kifejezni azzal, hogy az ember figyelme végletesen szétszórt lesz, amikor minden, ami az ember körül történik, "mintha egy álom része lenne", amikor "pillanatokra még arról 48