M. N. Sztrojeva: Sztanyiszlavszkij rendezői kísérletei, 1917-1938 (Színházelméleti füzetek 6., Budapest, 1978)

Moliére

munkamódszerből kifolyóan - igen sokáig elhúzódott, s időn­ként rendkívül kimeritő, csaknem anekdotába illő jelleget öl­tött /ami alkalmat adott ugyanennek a Bulgakovnak, hogy meg­semmisítő szatírát irjon erről a "Szinházi regény"-ben/, mind­azonáltal a konfliktus fő okát másban kell keresnünk. Minden bizonnyal a szerzői és a rendezői stilus alapvető különbözősége játszott itt közre. A próbák során Sztanyiszlav­szkij mindvégig arra törekedett, hogy desiffrirozza, befeje­zetté tegye, kibontsa Bulgakov lakonikus szövegét, azt gon­dolván, hogy Bulgakov túlságosan gyakran "röviditi meg ön­magát". Tehetséges, de még rutintalan drámairónak tartotta Bulgakovot, s abban reménykedett, hogy a próbák majd idővel "felhozzák" a darabot a kellő kondícióba. Sztanyiszlavszkij a megszokott elbeszélő stilusban tar­totta az előadást, a "bemutatandó körülmények" kiszélesíté­sére törekedett, arra, hogy Moliere tragédiájának okait epi­kusán tárgyalja, s feltárja a darab konfliktusának kiterjedt 18 társadalmi hátterét. A müvet nem "történelmi meoldrámának", hanem valóságos drámának tekintette, amely a "lázadásig", a "forrpontig" fokozódik, amikor a hatalmak általános gyűlölete "sötét felhőként" körülveszi a zseniális irót. Bulgakov nem ok nélkül hangoztatta, hogy müve "romantikus 19 dráma, nem pedig történelmi krónika", hogy bizonyos mérték­ig átalakította, tömöritette és dramatizálta a tényeket. A romantikus dráma stílusa, amely kiütközött a szerzői utasítá­sokból, a titokzatosság és félelem atmoszféráját sugallta a rendezőnek: köves pincében üléseznek az Oltáriszentség Társa­ság tagjai "álarcban", fekete ruhás, "baljós kinézetű" embe_ rek jelennek meg, "még kellemetlenebb külsejű" hóhérok lépnek be, Charron érsek "az arcába huzza csuklyáját és a félhomály­20 ba húzódik vissza". A hőst üldöző démoni fantazmagória elemei - szintén a szerző akaratával egybehangzóan - észrevehetően összesűrűsöd­nek. Feltűnnek a gyóntatószékben, ahol az orgona zugó hang­jai közepette "Charron félelmetes alakja szarv alakú süveg­ben tűnik fel, ördögi módon, fordított keresztet vet Armande­4?

Next

/
Oldalképek
Tartalom