M. N. Sztrojeva: Sztanyiszlavszkij rendezői kísérletei, 1917-1938 (Színházelméleti füzetek 6., Budapest, 1978)

Moliére

Minden valószínűség szerint éppen ez a belső érzés hajtotta arra, hogy Bolgakovtől Möllere figurájának átdolgozását, átformálását, átírását követelje, amire az iró először nem szívesen szánta rá magát, később pedig határozottan viszszautasitotta ezeket az igényeket. Továbbá, úgy alakult a helyzet, hogy Moszkvin, hosszú betegeskedése miatt nem tudta elvállalni Moliere szerepét. A szerepet V. J. Sztanyicinnak adták át, aki könnyed, komikus jellemszinész volt, s láthatóan hiányzott belőle a tragikus világérzés. Gondolhatjuk, hogy Sztanyiszlavszkij erre a körülményre különösen felfigyelt, mihelyst megjelent a próbán. Miután 1935 tavaszán csaknem az egész előadást végignézte otthonában - Sztanyiszlavszkij bátoritotta és dicsérte a stinészeket, valamint a szerzőt és darabját. Kijelentette, hogy "külsőleg minden erőteljes és hatásos... látszik a nagy buzgalom, de valami még hiányzik... Valami még nincs kimondva..."

5 "Nem látom Moliere-ben a roppant erejű és tehetségű embert. Többet várok tőle. Moliere nem halhat meg úgy, mint egy hétköznapi ember. Talán nem beszélek eléggé érthetően? Hiszen ha Moliere egyszerű ember lett volna, de hát 2S eni volt... Az a lényeg, hogy megérezzem ezt az elnyomott, meg nem értett, halála előtt álló zsenit." Ez volt tehát Sztanyiszlavszkij követelménye. Nem a "zseni" demonstrálása, nem az egyszerű hétköznapi ember drámája, hanem egy nagy ember tragédiája.^ "Önöknek színészeknek vajon nem támad kedvük... megmutatni ezt a zsenit, s egy kicsit megsiratni?" - kérdezte. Talán a "Tartuffe"-ról folyó vitát kellene jobban kibontani, vagy az "álszentek összeesküvésének" vonalát erősebben kidomborítani: "Nem látom a cselszövők »dühtől habzó' száját, amikor a Tartuffe-ről beszélnek." A Moliere környezetéhez tartozóknak pedig tehetségétől elbűvölve kell játszaniuk, a legmélyebb kétségbeesésükről bizonyságot tenniük, "amikor látják, hogy a zsenit megcsalták és eltaposták". Sztanyiszlavszkij még valamilyen "tartalmas" monológot is szeretett volna hallani Moliere-től, hogy "érzékelhetővé váljon zsenialitása". 30