M. N. Sztrojeva: Sztanyiszlavszkij rendezői kísérletei, 1917-1938 (Színházelméleti füzetek 6., Budapest, 1978)

Moliére

Mollere Az "Álszentek összeesküvésé"-nek /melynek később a szinház a Möllere Cimet adta/ próbái még 1932 tavaszán megkezdődtek, a munka több mint négy esztendeig húzódott, s igen érdekes kísérletekben, valamint a szinház és a szervező, Sztanyiszlavszkij és Bulgakov közötti drámai konfliktusokban bővelkedett. S jóllehet a darab mindössze hét előadást ért meg, majd levették a műsorról, szinre vitelének története nemcsak Bulgakov és Sztanyiszlavszkij sorsában, hanem az egész Művész Szinház életében is mély nyomot hagyott. Ml az oka annak, hogy a darab ilyen sorsra jutott? Kinek volt igaza a vitában, a rendezőnek vagy az irónak? N. Gorcsakov /akit Bulgakowal együtt az előadás rendezésével bíztak meg/ a kérdés történetét, a következőkben összegzi: Sztanyiszlavszkijt kezdettől fogva nyugtalanította, hogy a darabban "túlságosan sok hely jut Moliere személyes drámájának", mig "Moliere - a zseniális lázadó és protestáló - hiányzik". És bármennyi ellenérvet sorakoztatott is föl a fiatal rendező, amikor szakmai megbeszélést folytatott az idős mesterrel a Leontyevszkij utcában, továbbra is makacsul ismételgette, hogy Bulgakov darabjában Moliere "az álszentek összeesküvésének" áldozata, ő a vesztes fél, s hogy a drámában nincs egyetlen olyan jelenet sem, ahol "eszméi győzedelmeskednének", ahol "Moliere zsenialitása teljes erővel megmutatkozna".^ Sem a próbák, melyeket ezek után Sztanyiszlavszkij irányított, sem a szerzővel a munka során fellángoló vitái nem ve-' zettek semmiféle eredményre. így az előadás, amely végül is nem tárta fel "Moliere zsenijét", törvényszerűen megbukott. 27