Mihályi Gábor: Hamletekre emlékezve - Gábor Miklós levelével (Színházelméleti füzetek 3., Budapest, 1976)

ják ki azt, hogy akadhatnak olyan időszakok, amelyekben nincs lehetőség a jót, az előrehaladást szolgáló cselekvésre, hogy léteznek igazi alternativa nélküli helyzetek is, amelyekben minden jó szándékú tett eleve kudarcra kárhozta>tott. Ezt az igazi alternativák hiányát felismerő Hamletet farmálja majd meg Gábor Miklós 196l-ben a Madách Színházban. Az 1952-es előadás viszont a cselekvő, a pozitiv hős Hamletet kivánta színpadra állítani, aki úrrá lesz töprengő hajlamain, kétségein, és végül is a zsarnok szivébe mártja tőrét. Elbukni is elsősorban azért bukik el, mert magányos entellektüelként cselekszik, mert nem talál kapcsolatot a néppel, amellyel együtt igazságát győzelemre vihetne. Ezt a Hamlet-elképzelést, a három szinész közül, a kritikák szerint, leginkább Ungvári László valósitotta meg. Mint. Mátrai Betegh Béla irja, az ő Hamletje "nem mélabús, tettre képtelen ifjú, hanem hős, aki elég erős elszakitani a láncot, amelyet akár a szerelem, akár az alkatában rejlő töprengés! hajlam rakott rá, a férfi Hamlet, aki el tud oldódni a családi és társadalmi kötelékeitől, aki szabadon cselekszik, ha ütött az óra, aki egy napon megforgatja a zsarnok szivében a tőrt." /Független Magyarország 1962. II. 18./ A kritikák mégsem voltak egyértelműen elragadtatva Ungvári alakításától. Fő érdeme a szenvedélyesség volt, de nélkülözte a mélységet, és nem egyszer élt külsődleges eszközökkel. Ez olvasható ki Gyárfás Miklós kritikájából is /Versenyző Hamletek - Szépirodalmi Kiadó 1958./. Legmélyebbre a Hamlet-figura megértésében Major Tamás jutott el. 0 azonban nem tudott illúziót kelteni - állapitja meg Gyárfás Miklós. "...Major játékában is sok a formálisan megoldott részlet, a szöveggel pedig önkényesen bánik, szeszélyesen hangsúlyoz, s játszik a mondatokkal.

w /Id. mü 42. old./ k három versenyző Hamlet közül Bóka László Bástinak nyújtja a pálmát. "Ő volt az igazi renaissance királyfi - irja -, 5 volt a felvilágosult ember, ő tudott lenni a legteljesebben az az ember, kiben a szeretet tuláradása jut válságba,