Kerényi Ferenc: A színjátéktípusok történeti leírásának elmélete és gyakorlata. Hamlet-előadások hazánkban 1790-1840 (Színházelméleti füzetek 2., Budapest, 1975)

A szempontok gazdag összefüggésrendszeréből - állapitja meg utóbbi tanulmányában - három emelendő ki: - a társadalmi funkció /tartalmazza a játszási alkalom, hely és a közönség kutatási feladatait/ - a mese-cselekmény /ide a jellemek, alakok rendszere is/ - a játékos /hozzá kötődik a játék kerete, eszköztára, módja és a zene szerepe/. A szempontok bizonyító anyaga tiz, az egyetemes színháztörténet legkülönbözőbb kultúrköreiből és korszakaiból vett tipus leírási vázlata. Magyar történeti anyagon Mályuszné Császár Edit vizsgálta a rekonstrukció lehetőségeit /Színháztörténetünk tár sadalomtörténeti összefüggései

. 1965/, a drámaszöveg, a szövegmondás, a szinpad, a színészi játék és a közönség kutatását jelölve meg főfeladatul. Következtetéseit a rekonstrukciós munka nehézségeiről, amelyek kivált akkor növekednek meg, ha nem előadási folyamatot, hanem egyes előadást kívánunk helyreállítani a tudomány eszközeivei, gyakorlati példákból vonta le: Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez

, 1962. A komplexebb szinházi szemlélet megköveteli a forrásbázis kiterjesztését. Ehhez szolgál alapműnek Staud Géza áttekintése, kandidátusi értekezésében /A magyar színháztörténet forrásai I-III.

. 1962-3/» Először az 197o-71-es oktatási évben kaptam lehetőséget arra, hogy az ELTE Bölcsészettudományi Karán, a Felvilágosodás- és Reformkori Irodalomtörténeti Tanszékén speciálkollégium formájában a szinjátéktipusok leírását a gyakorlatban kipróbáljam. A két szemeszter során egyaránt készítettünk egy-egy, forrásanyagában jól összegezhető előadásról rekonstrukciót /Nagy Ignác: Tisztujitás

, Szigligeti: Szökött ka tona

/ vagy előadási folyamatról, állandóbb tényezőkkel /a Bánk bán 1848-ig terjedő színre viteleiről/. Székely György