Kerényi Ferenc: A színjátéktípusok történeti leírásának elmélete és gyakorlata. Hamlet-előadások hazánkban 1790-1840 (Színházelméleti füzetek 2., Budapest, 1975)

szempontjait hatra vontuk össze: - társadalmi, kulturális helyzet - a játék kerete ós lebonyolítása - a játékosok - a cselekmény és a jellemek - kritikai fogadtatás - a közönség összetétele és válaszadása. A módszer érdekesnek, vonzónak tüht a hallgatók számára, nehézséget elsősorban általános felsőoktatási problémák okoztak: művelődéstörténeti ismereteik hézagossága és történeti szemléletük fejletlensége. Az azóta eltelt időszakban az irodalomtörténeti képzés részfeladataként /félévente egy szemináriumi dolgozat keretében/ folytattam a módszer oktatását. 1972-ben a szinjátéktipus-leirás metodikájának elfogadásával együtt kaptam aspiranturát a felvilágosodás- és reformkori magyar színháztörténet kutatására, 179o-1849 évkörben. Oktatói és tudományos tapasztalataimat két megjegyzésben bocsájthatom előre: - A szempontok igen rugalmasan kezelendők, teljes érvényesítésükhöz gondosan mérlegelnünk kell az adott témában az állandóbb és változó elemek arányát s kölcsönhatását; kiváltképpen áll ez a magyarországi vándorszínészet vizsgálatára. Alábbi szinjátéktipus-leirási vázlatunkban elkülönítésük óhatatlanul némi egyszerűsítésre vezet, sommásnak tűnhető megállapításaink mögül nélkülöznünk kell a bizonyitó dokumentumok itt fel nem vonultatható fedezetét nem utalhatunk a forrásközlések teljes eddigi sorára aem. - Jelenleg ismert forrásanyagunk csak ideiglenes rendszert tesz lehetővé, amely módosulva magába fogadja majd a további, szélesebb és módszeresebb alapkutatások eredményeit. Hasonlóképp: néhány szerencsés esettől eltekintve