Kerényi Ferenc: A színjátéktípusok történeti leírásának elmélete és gyakorlata. Hamlet-előadások hazánkban 1790-1840 (Színházelméleti füzetek 2., Budapest, 1975)

nyek alapján megvalósult szinjátékegész." összegezése a komplex feladatkitűzés számos elemét tartalmazza, amikor utal a mindenkori, meghatározó szerepű gazdasági-társadalmi-tudati formák ismeretének szükségességére, a szinjátékelemek mozgásban, megvalósulásban történő vizsgálatára és a létrehozott sajátos esztétikai érték társadalmi érvényes ségének kutatására. A szinjátéktipusokat, a szerkezetükben lévő elemek aránya és primátusa szerint különböztetve meg őket, teljes, tánc-, báb-, árnyszinjátékokra stb. osztja fel. Megszívlelendő rendszeralkotási kisérlet ez, hiszen még ma is sokan a nyelvi közeghez kapcsolódó elemekhez kö tik a szinjáték fogalmát. A szinjátéktipusok egyetemesen használható leírásának szempontokig teljes továbbfejlesztése Székely György tanul mányaiban található meg /különösen: A szinjátéktipusok ku tatásának módszeréről

, 1961. és Szinjátéktipusok leirása és elemzése

, I963./. A szerző 14 szempont alapján bármely típust leirhatónak tart. Ezek a következők: - az adott társadalmi formáció • - a vizsgált időszakon belül a tipus helyzete - a játékalkalom - a játék célja, funkciója - a játék helye és lebonyolítása - a játék kerete - színpadi megvalósulása - a játékos/ok/ - a játék módja - a játék eszközei - a cselekmény, mese - a jellemek rendszere - a zenei elemek aránya és megvalósulása - a közönség összetétele és.váleszadása - a játék eredete és utódai.