Kerényi Ferenc: A színjátéktípusok történeti leírásának elmélete és gyakorlata. Hamlet-előadások hazánkban 1790-1840 (Színházelméleti füzetek 2., Budapest, 1975)

181o-es évekbeli pesti Hamlet

et rekonstruálja, szintén megtaláljuk a vonatkozó • részadatokat./ összegezve mindenképpen elmondható, hogy a díszlet és a szinpadgépezet kevés szerepet vállalhatott a néző illúziójának megteremtésében, ennek funkcióját a jelmez és a színészi játék kényszerült átvenni. . A Hamlet kolozsvári második előadásának /1794. január 27./ ránk maradt szinlapja segítségével megleljük a Schröder-változat szövegének és a színpadképnek az összefüggéseit. Öt színpadkép játszott: "A Király palotájának a grádits állja", a "Királyné szobája", "Az Oldenholm /= Polonius/ szobája", "a templom kerülete, temető", "egy játzó szinné változtatott Palota" - megvalósításukhoz elég az öt kuliszszapár. A konfliktus szűkebb körre vonása a díszleten is lemérhető, a lo színpadképből 5 szobabelső, négyszer a királyné, egyszer Oldenholm szobája. Teremre /"Palota"/ csak egyizben, az egérfogó-jelenetben, van szükség, de a befejezés is magánkörnyezetben, a királyné szobájában játszódik. A változások száma kevés, a schröderi III., 17. és V. felvonás egy-egy díszletben történik, az I. és VI. egy, a II. felvonás két változást igényel. Az átdolgozás eredménye tehát egy hat, utóbb Öt felvonásra tagolt szomorújáték, amely nek játékideje a szinlapok adatai szerint kb. két és fél, három óra. Korszakunkban a vázolt színpadi keretet viszonylag állandónak vehetjük: sem a francia romantika szcenikai forradalma, sem a németek szinpad-rekonstrukciói nem változtatják meg alapvetően ezt a szinpadformát, amelynek helyi változatai - mint láttuk - jelentősen eltérhettek ugyan méretben, a függönyök és az oldalkulisszák számában, minőségében de még a Pssti Magyar Színház első rendezői is ilyen konven ció-rendszerben gondolkoztak és dolgoztak. 1839-re elkészült Vajda Péter fordítása, az első teljes