Kerényi Ferenc: A színjátéktípusok történeti leírásának elmélete és gyakorlata. Hamlet-előadások hazánkban 1790-1840 (Színházelméleti füzetek 2., Budapest, 1975)

A vándorszínészet alka

l

mi játszóhelyein /vendégfogadói nagyterem, csűr, kocsiszin stb./ ennél egyszerűbb módon állított elő szinpadi teret. Az első, az un. frontkulissza szolgált keretül. A diszlet legfontosabb eleme változatlanul a függöny, amelyből /Balogtól és Szilágyi Páltól tudjuk/ már.5-6 db elég volt a társulatalapitás tárgyi feltételeihez.. A "kortinákhoz" keretre erŐsithető "szárnyak" tartoztak. Az álfalak mozgatására nincs adatunk, de néhány szórt utalás nyomán feltételezhetjük, hogy az oldalfalak elforgatása divott, ami viszont iskolai szinjátszási ha-, gyomány, mint azt a Fejér Judit által rekonstruált XVTII. századi iskolaszinpaddal való egybevetés bizonyitja. Ugyanott láthatjuk, hogy kialakult már a gyertya- és mécsvilágitás csiszolt fémlemezzel történő felerősítésének ötlete is. /A technikai részletek szép számmal megtalálhatók Katona Ferenc idézett müvében, ahol egyetlen szcenikai tényező, a világitás hatását vizsgálja a játékelemek összességére. Mályuszné emiitett rendezéstörténeti munkájában, amikor az