Földényi László: Dráma vagy színjáték. A színházművészet esztétikai sajátosságairól (Színházelméleti füzetek 1., Budapest, 1975)
ésszerű magyarázatukról/, részben és ezzel szoros összefüggésben genezisüket egyedül az emberi képességekhez kapcsolja. Még Mehring sem tudott e téren Kant hatásától szabadulni, és azt mondjat "Egy tudományos esztétika első követelménye az... hogy bebizonyítsa a művészetről, hogy az az emberiség saját és ősi képessége." /Esztétikai baran golások . Bp. 1969. 197. o./ Tul azon, hogy az emberi képességek és érzékszervek maguk is a történelmi fejlődés eredményei, a szinjáték általában, a művészi szinjáték pedig különösen a társadalmi haladásnak csak meghatározott szakaszán jöhetett létre, és az autonómmá válás rendkivül hosszan tartó bonyolult feltételei lényegében a nagy antik drámaíró triász fellépésekor tették lehetővé az önálló művészi szinjáték keletkezését. Az emberré válás időszakában, az ősi törzsi rendszerben differenciálatlan egységben élt együtt mágikus hit, tudomány és mimetikus jellegű,-nem ritkán kultikus és transzcendens tevékenységi forma. Ezekben vélt vagy valóságos hasznossági momentumok mellett feltétlenül jelen voltak .a kellemesség világába tartozó elemek. Az emberiség fejlődésének kezdeti szakaszában nem volt művészet és természetesen ősmüvészet sem, de léteztek olyan mozzanatok, amelyek alapjai lehettek egy-egy később kibontakozó művészeti ágnak. A művészetek kialakulásának közvetett és közvetlen feltételei /a munka, a szabad idő, 'az érzékszervek tárgyiasulása, a.szubjektum^objektum viszony megkülönböztetése stb., ill. a ritmus, az arány, a .szimmetria, a mindennapi tevékenység mimetikus formái/, valamint bonyolult egymásra hatásuknak feltehetően több tizezeréves fejlődési folyamata, bizonyos preartisztikus csirák mennyiségi gyarapodása, objektiválódása, majd ezek diszkrét elkülönülése egymástól, minőségi jegyeik kibontakozása, és végül eltávolodásuk a mágikus és hasznossági feltételektől, megteremtették az autonómmá válás alapjait. Anélkül, hogy tagadni le-