Földényi László: Dráma vagy színjáték. A színházművészet esztétikai sajátosságairól (Színházelméleti füzetek 1., Budapest, 1975)
lehetne és kellene a szinjáték ősi, időrendben talán legrégibb voltát, mégis azt kell mondanunk, ez nem egy vélt ősmüvészet folytatása, hanem éppen ellenkezőleg: maga a szinjáték is csak.akkor vált művészetté, mikor ettől a nagyjából egynemű, differenciálatlan világtól elszakadt, és az önállósodás utján a műfajra jellemző formavilágban kiteljesedett. Lukács György Es ztétiká j áb an /1, , Az , esztétikum sajátossága. Akadémia, 1965. I. k. 356-357. o./ - E. Rhode Psyche c. müve nyomán - egy leirás olvasható a trákok Dionüszosz tiszteletére bemutatott kultikus játékáról: "Az ünnepség hegycsúcsokon zajlik le, sötét éjszaka, a fáklyák nyugtalan fényében. Zajos zene harsan, az érc-cintányérok dörgő hangja, hatalmas dobok tompa döreje, és közben a mélyhangu furulyák 'tébolyba csalogató összhangja'... E szilaj zenétől felizgatva velőtrázó kurjongatás sal táncol az ünneplők.serégé. Ének nem hallható: erre a tánc nem hagy levegőt. Ez már nem az a kimért tánclépés, mellyel például Homérosz görögjei Paeanban tovalejtettek. Őrjöngő, kavargó, viharzó körtáncban siet a hegy lejtőjén tova a lelkesült sereg. Többnyire nőkből állott, akik addig pörögtek ebben az örvénylő táncban, amig teljesen ki nem merültek; furcsa álcák... egyébként a köntösök fölött őzirhák, a fejeken feltehetően szarvak. Vadul lobog a haj, a kezekben kigyók, tőröket lóbálnak és thirzoszokat, amelyek lándzsahegyeket rejtenek a borostyán alatt. így tombolnak, mig minden érzésük a legszélsőségesebben fel nem fokozódik, és azután 'szent őrületben' az áldozatul kiválasztott állatokra vetik magukat, megragadják és széttépik a behozott zsákmányt, és fogukkal letépik róla és nyersen lenyelik a véres hust." Kétségtelen, hogy az itt leirt jelenetben a hipotetikus "ősmüvészet" számos jegye együtt van, ám ahogyan maga az
