Káich Katalin: Somlay Artúr, a pályakezdő színész - Skenotheke 6. (Budapest, 1999)

Kainz még arra sem törekedett, hogy színészként egyedül uralja a színpadot, ez pedig jó színpadi összjátékot eredményezett, s így minden szempontból a legkiegyensúlyozottabb, legösszevágóbb előadást hozta létre a Burgtheater együttese.

Zacconi hőse inkább kórtanulmányra emlékeztetett, írta a továbbiakban Somlay, de azt nem lehetett elvitatni a nagy olasz színésztől, hogy az újdonságszámba menő természetes [naturalista?] színpadi játék híján lett volna alakítása. Célja, hogy kórtanilag bemutassa a betegség lefolyását, minden szempontból sikerült.” 117

Hogy mennyire világosan ismerte fel a fiatal Somlay Zacconi színpadi játékának az ismérveit, álljon itt bizonyságul a Németh Antal-féle Színházi lexikonból vonatkozó elemzés. Zacconi a közönség előtt 1893-ban „revelálta óriási hatású ábrázoló erejét Ibsen Kísértetmtk Osvaldjában. A végletekig hajtott realizmusa élénk polémiákat kavart fel, de megmaradt utolérhetetlen mesternek a gerincsorvadás tüneteinek klinikai és művészi tanulmányozásában és reprodukálásában”.1"

így már érthetőbb az is, miért volt lehetséges Szerémy Zoltán számára az olasz reformátor „trükkjei”-nek felhasználása, színpadi játékának utánzása.

írását azzal fejezte be Somlay: mindent megtesz annak érdekében, hogy példaképei nyomán haladva olyat alkosson - az alkotni kifejezés sem véletlen! - „hogy a zombori nagyérdemű közönség megelégedését kiérdemelje”.119

Talán sohasem volt nehezebb egy célkitűzés megvalósítása a zombori színpadon, mint volt a Somlayé, és talán egy rendkívüli színészi erőfeszítés és teljesítmény elismerését sem koronázta soha olyan nagy siker, mint a Somlayé. Ne feledjük, 1903 legelején vagyunk, egy túlzottan szemérmes, kispolgári, urizáló megyeszékhely barokkos színházában, amelyben egyértelműen az operettek „csupa csipke, csupa báj” világa az uralkodó, s ha nincs a vendégszereplő társulatnak egy valamirevaló és rátermett primadonnája, a színi évad katasztrófába torkollik, és színigazgató legyen a talpán, aki újra színházba tudja majd csalogatni a vérig sértett nagyérdeműt. És ebbe a világba robban be a vadzseninek is nevezett ifjú színész robusztus alakjával azzal a céllal, hogy átnevelje a sekélyes műízlésbe ragadt publikumot, és hogy megváltsa őt - színházi értelemben - önmagától.

43