Káich Katalin: Somlay Artúr, a pályakezdő színész - Skenotheke 6. (Budapest, 1999)

tói”.104 Prokópynak az utóbbi megjegyzése akár szőrszálhasogatásként is értelmezhető, hiszen nagyon jól tudhatta, hogy egy kezdő színész ruhatára, melyet saját költségen kell előállítani, nemigen vetekedhet egy színházi üdvöske jelmezeivel, s így feltehetően gyakran marad majd adós az illúziókeltéssel. E hiány ellensúlyozására a színpadi játék adhat lehetőséget, s A zsába második előadásáról szóló tudósítás alapján, arra lehet következtetni, hogy Somlaynak ez sikerült is. „Az összes szereplők, de különösen Somlay, aki ezúttal igazán elemében volt, pompás kedvvel játszott és oly előadást produkáltak, mely a premierét is minden tekintetben felülmúlta” - írta a többi között a referens.l0S

A három testőrről Prokópy írt a Bácskában. Ezúttal Somlay játékára nem tett elmarasztaló megjegyzést, de egy olyan jelenséget kifogásolt, melyet egyébként a jóindulatú kritikusok általában szóvá sem tettek a korabeli bohózatok viszonylatában. Nem úgy Prokópy és nem Somlaynak. A sajtóvita rossz szelleme még mindig ott kísértett, és beárnyékolta a kettőjük kapcsolatát, s a vesztes, véleményünk szerint, a tanár úr volt, aki hibavadászó beállítottságával minden erejével ellenállt a színészi játék teljes értékű befogadásának. „A közreműködők közül első helyen ezúttal a többszörösen gáncsolt Somlayt kell felemlítenünk - úja -, ki mint Rátkay lapszerkesztő teljesen elemében volt és természetes, friss és a különböző helyzeteknek megfelelően változatos játékával mindvégig lekötötte a közönség figyelmét”. De! És most jön a kissé epés megjegyzés: „Csak arra intjük a legnagyobb komolysággal és teljes jóakarattal, hogy a szereppel összefüggésben nem álló, tisztán személyi vonatkozású megjegyzésektől és sértő kifakadásoktól jövőre feltétlenül tartózkodjék”.106

Csathó Kálmán a lelke mélyén sohasem tudta megbocsátani a szeme láttára kibontakozó Somlaynak, hogy pályájának kezdetén leszolgabírózta, ezért nem kell rossz néven venni Prokópy tanár úrtól sem, hogy a vásott kölyök módjára viselkedő színészpalántának - még akkor is, amikor kézzelfogható bizonyítékát adta kiváló színészi nagyszerűségének - sohasem tudta igazán megbocsátani a visszafeleselést.

De az is lehet, hogy tévedünk: a végén mégis megbocsátott neki. Mégpedig akkor, amikor összetalálkozott Somlay Cyrano-alakításával. A helybeli lap a világirodalom egyik legsikerültebb műveként hirdette a Rostand darabot, s hírt adott a bemutatására történő előkészületekről is. A címszerepet Somlayra osztotta ki a direktor. A közzétett hír részét képezte egy részlet is Cyrano monológjából.107

38