Káich Katalin: Somlay Artúr, a pályakezdő színész - Skenotheke 6. (Budapest, 1999)
A tét nagy volt. Olyan színészi feladatot kapott színészünk, hogy semmit sem volt szabad a véletlenre bíznia. A szövegtudás kérdéséhez ezúttal nem viszonyulhatott gondatlanul, felületesen. A szöveg megtanulása viszont időt, nagyon sok időt igényelt. Viszont ebből volt a legkevesebb a minden este színpadra lépő színésznek. A Zombor és Vidéke híreiből tudjuk, hogy a tervezett bemutatót elhalasztották.1“ Hogy a nézőket várakozásunkban ne élje csalódás Monori vendégszereplésre invitálta a Népszínház ismert énekesét és komikusát Tollagi Adolfot, aki közreműködésével „tetemesen emelte az ensemble színvonalát”.19’ Somlay időt nyert. Ennek a színészi feladatnak realizálása élet-halál kérdése volt számára. Most megmutathatta, hogy mire képes. „A színész ha művész, a szerepei életét éli” - mondotta egy helyütt.110 Most olyan színpadi figurának adhatta kölcsön külsejét, hangját, egész emberi lényét, melynek életre keltése, megalkotása a világot jelentő deszkákon valóban egyenrangú társsá tehette őt a szerzővel, Rostand-nal, a mű megálmodójával és megírójával. A költővel. A bemutatóról Prokópy Imre közölt kimerítő beszámolót. Pontosabban fogalmazva: Somlay alakításáról írt a tanár úr minden apró részletre kiterjedő elemzést. S ezúttal valóban minden elmarasztaló megjegyzés nélkül. Hiszen még a tökéletlen színpadtechnikai körülmények, „a feltűnően gyenge környezet és a kissé gondatlan rendezés elkedvetlenítő hatása” sem gátolta meg őt abban, hogy minden idegszálával belefeledkezzék a Somlay teremtette világba. Hamvas Béla ezt úgy mondaná: imaginációjába helyezte a színpadról kisugárzó Somlay/Cyrano-i világot. A sok bántó fennakadást mint írja, valószínű a nézők is elnézéssel fogadták „annál is inkább, mert a címszerepet ábrázoló Somlay elragadó játékában bő kárpótlást nyertek a felmerült zavarokért és fogyatékosságokért. Ez a fiatal színész, akinek tehetsége sokszor még a rossz és általunk annyiszor korholt alakításokon is keresztül csillámlott, most mutatta meg először, hogy mire képes, ha megfeszített szorgalommal és hőse iránti odaadó szeretettel mélyed szerepének tanulmányozásába és kidolgozásába. Amint Cyrano elejétől végig uralkodik az egész darabon, úgy dominálta Somlay hatalmas alakítása az egész személyzetet. Remekül fogta fel annak a könnyűvérü de zseniális délfrancia költőnek jellemét és ábrázoló tehetségének meggyőző erejével oly sikerültén domborította ki azt, hogy ezzel a kitűnő memóriát, mély gondolkodást és rendkívül nagy 39 i
