Káich Katalin: Somlay Artúr, a pályakezdő színész - Skenotheke 6. (Budapest, 1999)
A korabeli néző A kereszt jelében címet viselő színpadi produkcióban mindazt megtalálta, ami lelkének, szívének kedves volt: „A távoli, a meseszerű múlt”-at, amelyben „Szabadon, kötetlenül szárnyalt a mesei képzelet, irreális konfliktusokat oldott idillé, távolság- és múlt-kultusz, szeszélyes meseszövés, meglepetés-kultusz, látványosság, színes kelléktár... jellemezte” az ilyen típusú műveket.1“ Az előadásról írt beszámolók alapján úgy tűnik, ez volt az a produkció, melynek révén a közönség és a színikritikus megsejthetett valamit Somlay színészi tehetségének a mibenlétéről, s a vele - mint látni fogjuk a továbbiakban - fokról fokra történő megbarátkozás tette lehetővé annak a rendkívüli színházi élménynek a befogadását és elfogadását, amelyet majd a Kísértetek Osvaldja fog jelenteni. Mindössze három hónap alatt nyílott lehetősége a színházkedvelőknek arra, hogy az újromantikus szemlélet lelket andalító állapotából éppen Somlay segítségével eljussanak a kegyetlen gyötrelmektől eltorzuló valósággal való szembesülésig, de oly módon, hogy azt fel is tudják vállalni. A Bácska kritikusa, miután megállapította, hogy Somlay „a tógával nem tud bánni”, azt is lejegyezte, hogy játékának sikerültebb részei azok voltak, melyekben lelkének jobb érzései feltámadnak, és ő kínos vergődés közepette, szinte ösztönszerűleg fordul világosságért a názárethbeli mesterhez”.101 A Zombor és Vidéke megdicséri a direktort, mert a fővárosban 2-3 hónappal azelőtt bemutatott világhírű újdonságot máris színpadra állította Zomborban. „Az előadás a legjobbak közül való. - úja - Somlay Marcus superbusa minden részében kidolgozott alakítás; a bukásába rohanó szenvedélyes római prefektust kitűnő talentumának minden erejével adta. A kiállítás a színpadunkhoz arányítva eléggé stílszerű volt. A szereplőket minden felvonás után viharos tapsok hívták többször a lámpák elé.”102 A reprízről részletesebben a Zombor és Vidéke emlékezett meg. Az előadás jó híre „szépen megtelt színház”-at eredményezett, s „a tetszés megnyilatkozása sokkal eklatánsabb volt”, amit a színészek igyekezete érdemelt ki.101 Kisebbfajta csoda történt. Színmű töltötte meg másodszor is a nézőteret! A könnyű műfaj múzsája megihlette darabokban is volt néhány említésre méltó alakítása Somlaynak. A zsába „kissé hírhedt bohózatáéban „Jó volt Somlay is mint Barisard gyáros, csakhogy a külvárosi környezetre emlékeztető elegantiája még erősen elütött az igazi teüvér párizsi viveur előkelő léhaságá-37
