Káich Katalin: Somlay Artúr, a pályakezdő színész - Skenotheke 6. (Budapest, 1999)
Prokópy elégedetlensége a Rang és mód előadásakor tetőzött. A színidirektor mint Bannay Gábor igencsak megnyerte a tetszését, viszont minden elégedetlenségét Somlay alakításával kapcsolatban fogalmazta meg: „csak Somlay (Sándor) éktelenkedett - nem tudni mi okból - minden komolyságot nélkülöző üres és kifejezéstelen játékával amelynél jobbat már akárhány valamire való műkedvelőtől is láttam”“ Ugyanerről az előadásról a Zombor és Vidékében megjelentetett beszámoló is ismeretes előttünk. Ebben szó sincs Somlay játékának elmarasztalásáról. - r. elmondja, hogy „Szinte jólesik érzékeinknek, hogy a sok nyakatekert, külföldről importált zenés léhaság után végre egy csomó magyar igazságot hallhattunk a szinpadunkon”. Ezután Szigeti József darabjáról elmélkedik, majd pedig megállapítja: „Színnel és érzéssel elevenítették” meg a szereplők a színmű érdekes alakjait. Monori Bannay Gáborjáról elmondja, hogy az minden részletében kidolgozott alakítás volt, és azt is megjegyzi: könnyű az igazgatónak mint színésznek kifogástalan alakítást nyújtania, hiszen csak ritkán játszik. „Somlay - írja - naivságában több volt az akarat és olyasmi, mit méltányolni lehet”.*5 A két vélemény közötti különbségről annyit jegyeznénk meg, hogy feltehetően ismét Somlay - e darabhoz állítólag nem illő - játékstílusa volt az oka annak, hogy Prokópy nem tudott egyetérteni a látottakkal. K[ohlmann] D[ezső] a Lemondásról írva viszont megállapította: „Somlay a fiú szerepében nem bírt az előzők finom játékával”. A megjegyzés Mezeire mint apára, és Kresz Irmára mint anyára vonatkozott. Az elmarasztalás lényege az volt, hogy „Nem tudta az átmeneteket színezni, nem láttuk a lelki átváltozásokat anyja iránt”“ A helybeli színházi tudósítók többször is elmondták - sőt időnként tiltakoztak is - azt, hogy az egypróbás rendszer meg az egyes színészek túlterheltsége a produkciók minőségének rovására történik, a helyzet megváltoztatására azonban nem találtak megoldást. Ellenkezőleg. A három ifjúsági előadásból álló ciklus beindítása, melyet a főgimnázium igazgatója, Ritter Antal indítványozott, a legtöbbet foglalkoztatott színészek szabadidejének esetleg még megmaradt néhány óráját is lefoglalta. Az előadásra kijelölt műveket vasárnap délutánonként mutattatták be a diákoknak. A produkciókat a gimnáziumi tanárok tájékoztató jellegű előadása előzte meg. 32