Káich Katalin: Somlay Artúr, a pályakezdő színész - Skenotheke 6. (Budapest, 1999)

A PÁLYAKEZDÉS EVEI A

Vajdaságban

Somlay Artúr egyértelműen a magyar színjátszás kiildetéses embere volt, nem véletlen, hogy az elsők között szavalta Ady Endre verseit. Az elhivatottságot tudatában és zsigereiben egyaránt érző ember volt, akiben a szándék és a törekvés küldetése megvalósításának összefüggésében munkálkodott, állandó küzdelem formájában csapódott le a mindennapok eseményeinek alakulásában mind a privát életében, mind pedig önmegvalósító művészi célkitűzéseiben. A világ és a körülmények között feszülő ellentétek egyensúlyba hozására irányuló, lényegre törő, gyakran emberi erőt meghaladó erőfeszítéseinek, kínjainak lehetünk tanúi pályája során, s attól függően, hogy a körülmények kerekedteke felül világán, vagy pedig világa szerves részének valamelyik összetevője jutott-e szóhoz, az emberi és művészi habitusában kifejezésre jutó szenvedélyek és indulatok olyképpen alakították környezetéhez való viszonyulásainak, de a színpadon megalkotott szerepeinek a milyenségét, minőségét is. A színész ha nem csak mesterember, de művész is egyben, általában a színpadon megteremtett alakon keresztül tudja kifejezésre juttatni világát, e világ törvényszerűségeinek a részleges vagy teljes értékű igénybevételével eleveníti meg a nézők szeme láttára azt a színpadi alakot, melyet tolmácsolnia kell. Amilyen mértékben ez sikerül neki, olyan mértékben tűnik el fokozatosan színpadi játékából az ide-oda kapkodó szertelenség, a következetlenség, a szélsőségességre való hajlamosság megnyilvánulása, egyszóval az egyenetlenség, privát életéből pedig a botrány. A szerepmegformálás során kibontakozni kívánkozó emberi világ, és a valóság teljes értékű felmutatására alkalmas művészi tehetség, elhivatottság-tudat megnyilvánulása mindenkor - ahogyan Csathó Kálmán fogalmaz - a kiforrott, a meg- és letisztult, a tökéletessé érett színpadi művészet ritka nagy

9