Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)
Regős János: A színész mint embertárs megismerése…
- Azzal, hogy a színház, amit Wiegmann csinál, nem a Szkénébe való. Hogy nem jó ez az együttes, elveszi a helyet másoktól. Akkoriban már a Fodor Tamás vezette Stúdió K Woyzeckjt ment körülbelül tizenötször nálunk, rendszeresen játszotta az Utcaszínház a Műmamát, ami egy kiváló előadás volt. Többször meghívtuk a szolnoki Szobaszínházban bemutatott előadásokat. Amikor a levelet megírtam, akkor már volt némi érdemem a Szkénében. Odahoztam az ország legjobb alternatív előadásait. • Ennek ellenére elég nagy ügy lett a Szkéné Együttes elbocsájtásából.- Nyilatkozatháború kezdődött. • Miután több együttest politikai okok miatt számoltak fel az országban, ennek az ügynek is politikai színezete lett...- Próbáltak politikai ügyet csinálni belőle. Tudtam, hogy ez történik majd. Voltak, akik durva, sztálinista eljárásnak minősítették, hogy ennek a patinás együttesnek távoznia kellett a Szkénéből. De végül is ezt a csatát megnyertük. Ezután 1984-ben kezdődött szerintem a Szkéné második fénykora, ami körülbelül 1992-ig tartott. Odavettem Somogyi István csoportját. Ez azonban nem azt jelentette, hogy övék lett a Szkéné. Ők havonta maximum hat előadást tartanak, a többi estén meghívott produkciók voltak láthatók. Azt gondoltam, kell lennie egy csoportnak, amelyik jobban otthon van itt, mint a többiek, akikhez „kötik” ezt a színházat. Voltak és vannak, akik szorosabban tartoznak hozzánk, és vannak, akik csak évente vagy kétévente egyszer lépnek fel. Számomra a mai napig fontos, hogy a produkcióknak legyen közönsége. Hogy ne csak a szűk szakmának, a rokonságnak szóljanak. Azon izgulok, hogy legyenek olyan alternatív előadások, amelyeket repertoárszerűen lehet játszani, mert a nézők érdeklődnek irántuk, és hogy ez a sokféleség azért mégis köthető legyen egy bizonyos minőséghez. Megvalósítottuk a bátorság alapfokát. A Szkéné sokak számára fontos megjelenési hely volt, ugyanakkor kívül esett azon az üzemszerű, kulturális rigolyákon és rutinokon alapuló színházi világon, amelyben a művészek egy része soha nem érezte jól magát. • Kiket akartál szorosan a Szkénéhez kötni, és kiket lazábban?- A szűk kört leginkább a Tanulmány Színház, - később Arvisura - jelentette. Ők nem csak előadásokat csináltak, komoly színészképző munka is folyt. Én magam is két évig jártam Somogyi István tréningjeire. Az Árvái 39
