Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)
Regős János: A színész mint embertárs megismerése…
György-Bozsik Yvette páros is rendszeresen tartott előadásokat. A „belső körbe” tartozott Sándor György és Cseh Tamás is, a Hegedűs Tibor által vezetett Utcaszínház, Gaál Erzsébet, Székely B. Miklós. A nyolcvanas évek végén dolgozott itt Jeles András, és ekkoriban tűnt fel az Utolsó Vonal. Molnár Gyula a Muzsikás Együttessel fantasztikus tárgyszínházi előadásokat csinált. Hobó is fellépett. És gyakran szerepeltek a „népi fejek”, alkotott itt Farkas Zoltán koreográfus, Zsurafszky Zoltán, most a Budapest Táncegyüttes vezetője. Fantasztikus néptáncesteket rendeztünk. Tartós kapcsolatunk volt a 180-as csoporttal is, többször csinált performance-okat Kelényi Béla. • Sok mindent csináltatok, de a köztudatban az Egyetemi Színpad, mint alternatív játszóhely, még a nyolcvanas években is nagyobb súllyal volt jelen, mint a Szkéné. Pedig addigra már az Egyetemi Színpad túllépett a fénykorán. Merítettél a „konkurrencia" tapasztalataiból, rivalizáltál vele?- A köztudatban az Egyetemi Színpad valóban erősebben volt jelen, mint mi. Ennek ellenére a Szkénében a nyolcvanas években sokkal fontosabb dolgok történtek, mint ott. Én az ELTÉ-re a 70-es évek közepén jártam, de ekkor egy zöldfülű diáknak már nem volt könnyű bekapcsolódni az Egyetemi Színpad munkájába. Hiszen ez volt a fénykor: kialakult műhelyekkel, alkotógárdával, profi előadásokkal. Ez volt a hivatalosan engedélyezett alternatív színház, s így mindaz, ami ott történt, igencsak exponált - sőt, túlexponált - volt. Mindenki a saját érdekeit igyekezett érvényesíteni, és a nyolcvanas években már nem volt ott egy olyan vezető, aki képes lett volna összehangolni a munkát. Nem volt hosszú távon gondolkodó vezetője az Egyetemi Színpadnak. A másik tényező a tér. A nyolcvanas években már nem lehetett olyan nagy nézőteret megtölteni alternatív előadásokkal. A Szkéné tere erre a célra alkalmasabbnak bizonyult. Szerencse volt az is, hogy mi a Budapesti Műszaki Egyetem KISZ Bizottságához tartoztunk, ami talán a legerősebb volt az országban, sok kádert képzett. A kulturális titkárság, amely felügyelt minket, ennek a KISZ-bizottságnak volt a „leányvállalata”. Mindent ifjúsági, amatőr „mezben” adtunk el. A KISZ-bizottság igen jó ütközőpontnak bizonyult a Szkéné és a hatalom között. Nekünk soha nem kellett a minisztérium színházi osztályától engedélyt kérni ahhoz, hogy fölhívjuk például Barbát, hogy jöjjön hozzánk a társulatával vendégszerepelni. 40
