Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)
Regős Pál: "Mindig kívülálló voltam"
rát az Isten is szabadtéri színháznak teremtette. Arra gondoltam, hogy itt ideális körülmények között lehetne előadni a Mandarint Megkaptuk az I. kerületi tanács engedélyét, 1973-ban már „fel is avathattuk” a Vörös sün udvart. Úgy gondoltam, hogy bemutatjuk A fából faragott királyfit is. Nem eltáncoltuk a müvet, hanem a pantomim eszközeivel eljátszottuk. Commedia dell ’ arte-szerűen adtuk elő a darabot. így a Mandarinnal együtt lett egy Bartók-műsorunk. A Vörös sün udvar előtt felállítottunk egy dobogót, amin megjelent Nagyiványi Péter - aki egy nagyon jó pantomimetűd-szólista volt - és mint a vurstliban, figyelemfelkeltő etűdöket adott elő. Egész nyáron játszottuk a Bartók-estet, általában telt házunk volt. • A kritikák azonban nem voltak egyértelműen elragadtatottak- Nem volt - a mai napig nincs - a pantomimnak értő szakkritikusa. Annak ellenére, hogy nem csak jókat írtak rólunk, a Bartók-műsorunk népszerű volt, és nagyon sokat szerepeltünk vele külföldön is. A fából faragott királyfinak azonban rendszerint közel sem volt akkora sikere, mint a Mandarinnak, mert tói didaktikusra, „mutogatásra” sikerült. A következő nyárra Tamási Áron: Ősvigasztalás című darabját akartam bemutatni a Vörös sün udvarban. A mű előadásának jogát Tamási özvegyétől kellett megszerezni. Többször tárgyaltunk, de a hölgy egy ideig húzódozott, egyrészt, mert nem tudtam jogdíjat fizetni, másrészt, mert nem nagyon tudta elképzelni a darab pantomimváltozatát. Aztán mégiscsak megadta az engedélyt. Én kigondoltam, hogy hogyan rendezem meg a darabot, már a díszlettervek egy része is megvolt, közel jártunk a nyárhoz. És akkor Tamási özvegye, váratlanul és érthetetlenül, visszavonta a jogot. Nagy bajban voltam, hiszen valamit be kellett mutatnom. Az egyik csoporttagom évekkel ezelőtt felhívta a figyelmemet Ionesco: A király halódik című táncjáték-vázlatára, aminek időközben a Nagyvilágban megjelent a színdarabváltozata. A két műből készítettem egy darabot. írtam Ionesconak, hogy tekintsen el a jogdíjtól, hamar megjött a számunkra pozitív válasz. Sok munkát fektettünk a produkcióba, örömmel készülődtünk a főpróbára. Már sminkeltem, amikor megjelent az I. kerületi tanács egyik osztályvezetője, és közölte, hogy ezt a darabot nem mutathatjuk be, mert kommunistaellenes. Én csak hebegtem. Azt mondtam, hogy ennek az előadásnak semmi köze a politikához, nézzék legalább végig. Egy csomó pénzt beleöltünk a produkcióba, ne tegyenek tönkre bennünket. Á végén megnézték. Azt mondták, tényleg nincs benne semmi veszélyes politikai szempontból, előadhatjuk. Abban az évben nem volt az előadással semmi 26
