Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)
Regős Pál: "Mindig kívülálló voltam"
probléma. Mivel jól sikerült a produkció, úgy gondoltam, jövőre újra játszszuk a Vörös sün udvarban. Előtte azonban tíz alkalommal a Bartók-műsort adtuk. A tizedik estén megjelent az I. kerületi művelődési ház igazgatója, és közölte, hogy nagyon nagy baj van. Nem játszhatjuk Ionescot, továbbra is a Bartók-estet kell adnunk. Már kint voltak a plakátok az utcán, közölték, hogy a pénz nem számít, le kell ragasztatnunk őket. Nekem pedig másnap raportra kellett mennem az I. kerületi tanács elnökéhez. - Jaj, de örülök, hogy megismerhetem Regős elvtárs, már annyi jót hallottam magáról - kezdte a tanácselnök Jezsuita mosollyal”. Tudtam, hogy hová fog kilyukadni, hogy a végén „hátba szúr”. Aztán persze elmondta, hogy nem játszhatjuk a Ionesco-darabot, és hogy nagyon kellemetlen helyzetbe hoztam őket. Lehet, hogy ez néhány ember állásába is kerül. Tudtam, hogy az enyémbe biztosan, addigra ugyanis eljöttem az Autókertől, és az I. kerületi művelődési házban volt a munkakönyvem. Kiderült, hogy Aczél György szólt a kerületi pártbizottságnak. Kezébe adtak ugyanis egy francia lapot, amelyben Ionesco elmondta, hogy őt betiltották Magyarországon, de úgy látszik, mégiscsak lehet játszani, mert Regős Pál a Vörös sün udvarban nagy sikerrel adja elő A király halódik című darabját. Képzeld el, hogy én, a kis senki, mint a hivatalos kultúrpolitika másként gondolkodója. Mondanom se kell, hogy nem akartam másként gondolkodni. Persze kirúgtak az állásomból, kulturális területen sehol nem tudtam elhelyezkedni. Érdekesség azonban, hogy a következő évben az első magyar pantomimfesztiválon, nagy harc eredményeképpen, egyszer még eljátszhattuk A király halódikot Állást azonban változatlanul nem találtam. Végül elszegődtem ablaktisztítónak a Fővárosi Takarító Vállalathoz. Később kiderült, nem is volt ez olyan rossz döntés. Dolgozott velem például egy volt püspök és egy volt őrnagy is. Annak voltam a betege, hogy hajnali fél ötre kellett járni, a Royal Szálló ablakait tisztítottam. Később a Rákóczi úton volt a körzetem, ott már fél kilenckor is kezdhettem, legkésőbb fél tizenkettőkor végeztem. Péntek, szombat, vasárnap pedig szabad voltam. De tisztességesen elvégeztem a munkámat, kétszer lettem kiváló dolgozó. Rengeteg tapasztalatot szereztem, alulnézetből ismertem meg a várost. Emellett tudtam pantomimmel foglalkozni, otthon rendszeresen tanítottam, „építgettem” az új csoportomat. A Fiatal Művészek Klubjában többek között bemutattuk Bergman: Persona című filmjének pantomimváltozatát. Felépíttettem egy hatalmas hófehér szobát, a nézők, amikor bejöttek a terembe, rögtön a díszletbe léptek, de ez szinte agyonnyomta a szereplőket, túl naturális volt, túl sok gesztust is erőltettem a színészekre. Közben Wiegmann 27
