Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)
Regős Pál: "Mindig kívülálló voltam"
- Egy szintén a jégrevüben dolgozó kollégámmal, Tchselligi Györggyel együtt alapítottuk meg a Commedia XX. pantomimet. Még csoportom sem volt, de már megírtam a műsorban szereplő jelenetek szinopszisait. Gyuri már előre megtervezte a díszleteket, egy kolléganőm, Rákosi Kati pedig a jelmezeket. 1962-ben kezdtünk dolgozni az első csoportommal. A próbákat egy, a jégrevü melletti tornateremben tarthattuk. Vonzerőt jelentett a fiatalok számára, hogy a jégrevühöz jönnek próbálni. Tanítottam őket, de persze én sem tudtam igazán pantomimezni. Otthon minden óra előtt elpróbáltam, amit tanítani akartam, tükörben ellenőriztem magam. Másfél év tanulás után az Egyetemi Színpadon tartottuk az első bemutatónkat. Ember!? volt a címe. Nagyon bő lére eresztett, vég nélküli előadás volt. A jégrevü kosztümöket, parókákat adott kölcsön, Tchselligi Gyuri festette a díszleteket, mutatós volt a produkció kiállítása. • Etűdökből állt a műsor?- Tizenöt és huszonöt perc közötti jelenetekből, tulajdonképpen egyfelvonásosokból. Szerepelt a műsorban egy rövid darab, amelynek Szív és agy volt a címe. Simon Gy. Ferenc azt írta, hogy ez volt az egyetlen jelenet, ez az öt perc volt a programban, amiért érdemes volt megnézni, a többi túl hosszúra nyúlt, a mozgás csak a beszédet igyekezett pótolni. Töprengtem azon, miért a Szív és agy tetszett az újságírónak. Rájöttem, hogy azért, mert ez a jelenet absztrakt volt, nem volt szavakban elmesélhető története. A többi darab látványos, mozgalmas, sok szereplős, az akkori pantomimstílusnak megfelelő volt. Szinte mindent a nézők szájába rágtunk. Mégis igen sikeres volt az est, hiszen a közönség nem értett a pantomimhoz. A műsorból Emberi színek címmel készítettünk egy könnyen szállítható változatot, amit nagyon sokszor játszottunk. Nehézséget okozott, hogy rengeteget utaztunk a jégrevüvel, ilyenkor mindig megszakadt a munka a pantomimegyüttessel. Azon is gondolkodtam, hogy kilépek a revüből. Addigra már remek helyet is kaptunk a Hazafias Népfront Váci úti épületében. A revünél egyébként is kezdett romlani a hangulat. Túl gyakran voltunk együtt, túl sokszor láttuk egymás arcát. Kedvelt koreográfusunknak, Sallai Etának el kellett mennie az együttestől. A művészeti vezetésben is komoly bajok voltak. Pedig igazán mindennel ellátták a társulatot. Volt például szállítható jégpályánk, sátorral, kabinokkal. A magyarországi fizetésekhez képest meglehetősen jó volt a jövedelmünk. Furcsa helyzetünk volt, hiszen akkor Magyarországon hivatalosan még az élsportolók is amatőröknek számítottak. A jégrevü tagjai viszont 23
