Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)
Regős Pál: "Mindig kívülálló voltam"
profi sportolóknak minősültek. Azzal vádoltak minket, hogy miattunk gyenge a magyar jégkorcsolyasport, elvonjuk onnan a jó erőket. Lehetett érezni, hogy ebből baj lesz, előbb-utóbb meg fognak szüntetni bennünket. így is történt, megkaptuk féléves fizetésünket, és tárgyalások folytak arról, hogy a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat valamilyen formában átveszi a jégrevüt. Át is vette, de hamarosan csődbe jutott a vállalkozás. Én már különben sem tartottam velük, jobban érdekelt a pantomimcsoportom. De pénzkereső munkára természetesen szükségem volt. Kadelka László, aki akkoriban a Nemzeti Színház ügyelője volt, szólt, hogy ősszel - 1965-ben - kezdik próbálni a Coriolanust, Major Tamás rendezi. Keres valakit, aki megcsinálja a koreográfiát, a mozgásterveket. Ehhez viszont be kellett mutatnunk valamit a műsorunkból. Az Ember!? című estünk utazóváltozatát játszottuk el Majornak. Nagyon tetszett neki, szerződtettek a Coriolanus koreográfusi teendőinek ellátására, és a csoportom tagjai is kaptak segédszínészi munkát. Bődületes lelkesedéssel kezdtem a munkához, mint szinte mindig, gyakran a lelkesedésem nagyobb volt, mint maga az ügy. A csatajeleneteket kellett beállítanom. Major sok tekintetben másolta a berlini Brecht-színház produkcióját, amit ő látott, nekem viszont nem engedte meg, hogy kiutazzam. Éreztem, hogy ebből baj lehet, mert azt fogja elvárni tőlem, amit ott látott. Gúnyolódott velem, össze is vesztünk. Major végül a bemutató után megdicsért, hogy jó munkát végeztem. A Nemzetiben maradhattam volna statisztavezetőként, de ebből nem kértem. • Nem lehetséges, hogy nem voltál a Nemzetibe való? Nem elképzelhető, hogy egy kis színházban, a magad kialakította körülmények között tudsz csak dolgozni?- Erre már rájöttem, nem vagyok színházüzembe való. Impulzívabb vagyok annál, hogy alkalmazkodni tudjak. Elmentem áruforgalmi előadónak az Autókerhez. Tovább dolgoztam a csoportommal, és hamarosan egy új műsort mutattunk be a Pinceszínházban, Kör volt a címe. Pantomimesként ebben léptem fel először, ma már nem tartom sikeresnek ezt a szereplésemet. Erőltetettnek, görcsösnek, külsőségesnek érzem. Bár elég nagyszabású volt a műsor, szerepelt például benne Coriolanus párviadala. Nem volt állandó próbatermünk, hányódtunk ide-oda, így elvetődtem a Bem rakpartra is, az I. kerületi tanács művelődési házába, ahol egy pantomimkurzust is vezettem. Új bemutatót is akartam, de már nem kis etűdökből állót. Kerestem darabot, végül Bartók művét, A csodálatos mandarint választottam. A Bem rakpar-24
