Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

többször is mi nagymamák (Fredrikre pillant, felnevet) Nem volt könnyű... ÁGNES (anyja szavába vág, gúnyosan) ... egyedül Nyakadon egy gyerekkel EVELYN (megsértve) Hát nem (szünet, a földet nézi) ÁGNES (feláll) amit hoztál berakom a hűtőbe EVELYN De sürgős lett egyszerre! ÁGNES (felcsattan) Nem fontos! (visszaül) Maradhat ott ahol van EVELYN Akkor én ... ÁGNES (tü relmetlenül) Menj csak Nem ezt akartad mondani? EVELYN Igen (Fredrikre néz) Biztosan zavarok Csak beugrottam (rövid szünet) 50