Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

ÁGNES (megbánva) Maradj még EVELYN Mennem kell (Ágnes bólint, Evelyn az ajtóhoz megy) ÁGNES (feláll, anyja után megy) Hova rohansz? EVELYN (hirtelen) Vigyázzatok magatokra (kimegy, Ágnes utána, Fredrik az ablakhoz megy, kinéz, Ágnes visszajön) FREDRIK (egymásra néznek) Megint ott van és ő csengetett (Ágnes leül a kanapéra, Fredrik az ablak felé fordul, kinéz) Ott ül a táskájával az esernyőjével az üvegeivel ÁGNES (türelmetlenül) Hadd üljön! (szünet) FREDRIK <Ágneshez fordul) Te még örülsz is, hogy ott ül ÁGNES Hagyd abba! FREDRIK (Ágnesnek) Mi keresni valód volt nála? (megtorpan) Miért kellett oda menned? (Ágnes feláll, a konyha felé megy) Most ne menj ki! Ott áll és vár 51