Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

II. Délután. Szegényesen berendezett nappali, kopott ülőgarnitúra és asztal, ajtó balra a rövidebbik szobafalon a folyosóra, egy másik ajtó a jobboldalifalrészen a konyhára nyílik. Hátul ablak, ahonnan egy buszváró körvonalai látszanak. Fredrik az ablaknál áll, kinéz. Pár hónap telt el, a haja rövid, jólápolt, öltöny van rajta. FREDRIK (a konyha felé kiált, indulattal) Megint ott van Ül a padon és csak bámul ölében a táska és azonnal elkezdi számlálni az üvegeket egyiket a másik után egyesével ki a táskából be a táskába számolja őket Naponta többször is ott van Soha nem hagy bennünket békében (Ágnes bejön a konyhából, kék kisestélyi van rajta, jól látszik, hogy gyereket vár, hosszú haját levágatta, most a válláig ér) ÁGNES Megint ott van? FREDRIK (Ágneshez közelít) Ott, ott ÁGNES (mintegy elhessentené onnan) Igen FREDRIK Nem hagy bennünket nyugton ÁGNES (rövid szünet) 31