Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

Csak ül ott (Fredrikre néz) Nem akadályozhatjuk meg FREDRIK (félbeszakítja) Mit tehetünk? (rövid szünet) De hogy állandóan ott van Pont az ablakunk alatt És pont itt kell laknunk Tudja hogy itt lakunk Azért ül ott mindig ÁGNES Azelőtt is ott ült (leül a kanapéra, Fredrik hozzálép, mellé ül) Ne törődjünk vele Üljön ott magának Mit árthat nekünk (rövid szünet) Üljön csak (szünet) FREDRIK Igen, de ... ÁGNES (hirtelen) El is költözhetünk Nem muszáj itt laknunk Annyit költöztünk már te is, én is nem köt ide semmi FREDRIK Nem olyan egyszerű albérletet találni ÁGNES Kiköltözhetünk a városból FREDRIK (kicsit megkönnyebbülten) Igen 32