Kovács Ferenc: Olvasópróba előtt (Skenotheke 1. Budapest, 1996)

Magyarországi Borkman bemutatók

Helge Krog szerint Ibsen művei csillagokhoz hasonlatosak A csillag, a dráma tartalma ugyanaz, de mint a csillagok kibocsátott fénye, úgy a dráma üzenete is mindig más. Szükséges az aktualizálás. MAGYARORSZÁGI BORKMAN BEMUTATÓK A John Gabriel Borkman ősbemutatója 1898-ban, a Nemzeti Színházban volt. A darabot Jászai Mari fordította, és ő játszotta az egyik főszerepet, Ellát. A kritikák kiemelik érzékeny tolmácsolását, drámai játékát. "A szürke dráma, melyben nehéz köd ül mindenki lelkére,... fantasztikus lények története, oly különös embereké és asszonyoké, kikkel az életben nem találkozunk. (Vasárnapi újság, 1898. 45. é. 51. sz.) A főbb szerepekben Szacsvay Imre, Helvey Laura, Paulay Edéné, Dezső József volt még látható. Az 1923-as vígszínházi előadás - Horváth Henrik fordítása - Borkmanja "az egyetlen fekete gránitból faragott komor monumentum, ...a nagykoncepciójú bankigazgató... a megvalósulás pillanata előtt, közvetlenül a célnál bukik el, IDEGEN pénzen, amellyel nem tud elszámolni. Hegedűs [Gyula] Borkmanjából hiányzott a tömörség, és szuggesztív erejű masszivitás.... Gombaszögi Frida a megbocsátást nem ismerő, érdes, büszke aszszony alakját mintázza. ...Varsányi Irén az »ikrek« másik fele gyöngédség és mollra-hangoltság." (Pesti Napló, 1923. nov. 14.) Ibsen születésének századik évfordulóján, az 1928-as Nemzeti Színház Kamaraszínházbeli felújítása Hevesi Sándor munkája. "Pompás ösztönnel a darabnak a realitástól való eltávolodását hangsúlyozta ki, ...finom ízléssel megérezte, hogy a téli éjszaka története csakis szimbolikus extázisban lehet igaz. ...Ódry [Árpád], Vízvári Mariska, Aczél Ilona a három főszereplő. Mellettük Rózsahegyi [Kálmánl, Uray Uivadar], Füzes Anna. ... A Kamaraszínház előadása John Gabriel Borkmant kiemelte napihírjellegéből, s komoly művészi eseménnyé érlelte." (Újság, 1928. ápr. 8.) "... a legtökéletesebben megszerkesztett Ibsen darabok egyike,... a jelképesség itt a legbámulatra méltóbb, ... a szimbólum és a valóság szervesen fonódik egybe,... áthatja egymást." (8 órai újság, 1928. nov. 24.) 9