Kovács Ferenc: Olvasópróba előtt (Skenotheke 1. Budapest, 1996)

Magyarországi Borkman bemutatók

A vígszínházi bemutató 1965-ben volt, Horvai István rendezésében a főbb szerepeket Páger Antal, Sulyok Mária és Bulla Elma játszották. (Ezt az előadást I974. márc. 31-én a televízió is közvetítette.) "Az öreg Ibsen két alakban is jelen van a drámában: abban, ahogy az öregség konfliktusainak állít iszonyú és csodálatos emléket, s abban, hogy egész életművének sommázatát adja ebben a drámában, amelyben az ibseni mű legjellemzőbb vonásai halmozódnak fel." (P.F., Magyar Nemzet, 1965. szept. 21.) "Ha a Vígszínház előadását... és a színészi alakítások többségét nem mondjuk teljes sikerűnek, ebbe nagyon is beleszámítjuk a darab eredendő nehézségeit, bizonyos fogyatékosságait és avultságait... Fokozottabban figyelembe kellett volna venni a többé-kevésbé reális történet kontúrjain áttetsző szimbolikát és mitológiát." (Kéry László Színházi levele, ÉS 1965. szept. 25.) "Elolvastam néhány Ibsen tanulmányt, mert az a véleményem, hogy az író háta mögé is kell pillantani... Egyáltalán nem poros dráma és Hajdú Henrik új fordítása egyenesen gyönyörű. Ibsen félelmetes lélekbúvár volt." (Sulyok Mária, Film Színház Muzsika, 1965. szept. 10.) "A nagy norvég drámaíró ebben is a hamis polgári illúziókat leplezi le, megmutatja kora társadalmát, amelyben szükségszerűen buknia kell a nemes, szép eszményeknek.... Ez a darabválasztás nem volt szerencsés. A Vígszínház színészei ... hiába küzdöttek az érzelgősség ellen." (Sólyom László, Lobogó, 1965. okt. 13.) "Itt is visszatér Ibsen korábbi műveiből a »robbanó szenvedély« a »fullasztó hangulat«. ...Hárman keresnek egy mentőövet,... de ez a mentőöv már régen elúszott, a fiú egy könnyű szerelem mámorában hátat fordít mind a hármuknak - elutazik. Még egy nagy fellángolás, három magára maradt ember viaskodása, önkínzása. S a legerősebb, Borkman belepusztul a tragédiába." (Sándor Iván, Film Színház Muzsika, 1965. szept. 24.) "Régi színdarabot csak akkor érdemes előszedni, ha az valamilyen formában aktuális, örök emberi problémákat boncol, a mai közönség számára mond valamit... a problémák, amit fölvet, távol állnak tőlünk és a darab nem tud semmit sem mondani. ... műsorra tűzni dramaturgiai tévedés. A rendező, Horvai István romantikus, patetikus hangvételt adott az előadásnak ... ezt azonban inkább ellensúlyozni kellett volna... Az érzelmektől fűtött mondatok üresek voltak.... Az előadás végén felcsattanó 10