Kovács Ferenc: Olvasópróba előtt (Skenotheke 1. Budapest, 1996)

Drámaelemzés

Borkmanné a fiát várja izgatottan, de helyette váratlanul egy, a szolgálólány által nem ismert nő érkezett. Borkmanné a névkártyáról már tudja, amit mi majd csak az expozíció ellaposodó szakaszában, a bemutatásban tudunk meg. Ez volt hát a görbénk kis kiugró csúcsa, a nyitókép feszültségkeltése; miért ez a várakozás ebben a házban, az emeleten s a földszinten egyaránt? A fiú érkezése miatt különleges ez az este? S ki ez a nő, aki meghökkenti a ház asszonyát? A dráma kb. 2300 sorából közel 300 sor használható fel arra, hogy megismerkedjünk a darab főbb szereplőivel. Sajátos módon a nővérek dialógusából tudjuk meg a Borkman-család múltját s a családtagok jelenlegi viszonyát egymáshoz, nem pedig a főszereplők egyes kapcsolatain keresztül. Ha a fentebb taglalt elmélethez visszalapozunk, utalást találunk arra, hogy ez a "mesélő"-mód nagyon is epikus, drámaiatlan. Kicsit hosszú, de persze soka közlendő információ is. Ibsen, s magyarázóinak egy jelentős része nagyon eredeti megoldásnak tartja, hogy a címbeli főhős csak a második felvonásban jelenik meg a nézők előtt. A dráma egynegyedében csak járkálását halljuk az emeleten, addig csak beszélnek róla, csak cselekedeteiről értesülünk tizenhat évre visszamenőleg. Dramaturgiai baklövés a főhőst így elbújtatni. A késleltetés egy bizonyos ideig feszültségteremtő, de egy határon túl az emeleti zajt kiszűri szelektív hallásunk s a főhős elfelejtődik Az állásfoglalás az a pont, ahol az eddig megismert személyek között valamilyen drámai szituáció keletkezik, ami konfliktust, vagy konfliktusok sorozat indítja el. Ha ez a konfliktus nem a főszereplők személyéből, vagy azok közvetlen kapcsolatából fakad, hanem csak "álprobléma", akkor a néző kibillen a drámai cselekmény folyamatából, külső szemlélővé válik Ez is epikai elem. Megérezzük az írói beavatkozást, vagy az "Isten ujját". Vagy éppenséggel mi, a nézők írjuk tovább a történetet. Bécsy Tamás a már fentebb említett tanulmányában megkérdőjelezi a Borkman mű drámai voltát is. Szerinte nincs új konfliktus, ami kiválthatná a főszereplők közötti harcot Minden megtörtént már a szereplőkkel, mielőtt színre léptek volna. Most csak elmesélik múltjukat. Annak folytatásaként kapcsolódunk be a drámába, a család további történetébe, ami pedig az előzőekből egyenesen következik. Bécsy fejtegetésével vitába szállok, úgy érzem, megtaláltam a darabelemzés folyamán azt a jelenetet, ami a drámai fejlődés kiindulópontja. Dramaturgiai problémákat máshol fedeztem fel, de erről majd később. 32