Kovács Ferenc: Olvasópróba előtt (Skenotheke 1. Budapest, 1996)
Drámaelemzés
A földszinten, az ikertestvérek közötti dialógus eljut egy olyan pontra, ahol a látogatóba érkezett ikertestvér visszakövetelné magának az ifjú Borkmant, a nyolc éven át nevelt Erhartot, vér szerinti anyjától. Ekkorra lezáródott a dráma expozíciós szakasza, s az Erhartért folytatott harc konfliktusok sorozatát indítja el. Új konfliktus ez az ikertestvérek között, mert már volt korábban is Borkman miatt. Konfliktus van Erhart és a vér szerinti anya közt, mert a fiú már kitörne az anyai uralom alól. És konfliktus keletkezik az Erhartért porondra lépő harmadik nő s az ikrek között. Eddig jutva a dramaturgiai elemzésben, nekem világossá vált, hogy kik is valójában a darab főszereplői. A nők. Borkmanné, Ella és Fanny. A családfő, Borkman drámai szerepe hasonlítható Hamlet atyjának szelleméhez. Személye, múltbeli cselekedetei teremtik meg az alapot, amibe ez a dráma beleágyazható, itt látom tehát ennek a drámának a második buktatóját. Nemcsak elrejtjük a főhőst az egész első felvonásban, hanem passzív szemlélővé is kárhoztatjuk (figyeljük csak meg, mikor száll először ringbe a fiáért, nem hamarább, mint a harmadik felvonás végén, kb. az 1700. sorban). A konfliktusok kialakulásában, a főhősök jellemének árnyalt megvilágítására szolgál a mellékszereplőkkel vívott párharc. Fanny Wilton, az emancipált, sokat tapasztalt nagyvilági nő figurája mesterien ellenpontozza a hagyományokba merevedett Rentheim-testvérek köznéptől elkülönülő figuráját. Foldal és Borkman kapcsolatából olyan oldaláról ismerhetjük meg John Gábrielt, amit a nők közvetítésével soha nem tudhatnánk meg róla. Foldal ugyan régi iskolatárs, de mégiscsak egy beosztott, akivel szemben nem kell Borkmannak a konvenciókra ügyelnie. Valódi énje a vele folytatott párbeszédből kitűnik. Megint más oldala tárul elénk - de sajnos ez is epikus szituáció amikor Ella huszonhárom év után újra szóbaelegyedik vele. Borkman a második felvonásban igazi főhősi szerepet kap a szerzőtől, lemond fiáról, nevének továbbéléséről, csakhogy kiengesztelje régi szerelmét. Érzésem szerint azonban ez késő. Már felállt egymással szemben a két szekértábor, az egyik oldalon a nővérek, a másik oldalon Erhart és a "fiatalság". S ahhoz, hogy kétség se férjen a harc végső kimeneteléhez, a dráma középső szakaszában többször is kimondatik hogy inkább Fannyé legyen Erhart, mint a testvérek közül bárkié is. S ez elhangzik többször is, felkészítendő a nézőt a drámai katarzisra. Mert a katarzis legyen ugyan meglepetés, de soha nem előkészítetlen. Ibsen mesteri dialógusai remekül építik fel a mű középső szakaszát Nem hiába említi maga is, hogy ezt tartja legjobban megszerkesztett drámájának 33
