Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

színház Is mindenkor német volt. Magyar előadásokról a pesti Nemzeti Szinhaz elegendőképpen gondoskodik s ez a színház támogatásban is részesül. Nem forog fenn semmiféle ok, amely indokolná, hogy egy lezüllött vándor társul at, melynek a fővárosban semmi keresnivalója sincs, a hatóságok támogatásával rést üssön a magyar elem javára a német színházak szabadalmán. Ennek a színtársulatnak a fellépése nem más, mint egy láncszeme a nyugodt közviszonyokat megzavarni akaró nemzetpolitikai tüntetéseknek. Alsdorfnak rendes, sok tagból álló társulata van, sok jónpvü vendég játékost szerződtetett, de mint olyan vállalkozó, akinek üzlete mindenféle esélynek ki van téve, nem rendelkezhetik annyi bátorsággal, hogy a ránehezedő nemzeti nyomásnak nyíltan ellenszegüljön. S ha ez a középszerű színtársulat budai vállalkozásától sikert remél, ezt csakis arra számítva véli elérni, hogy a tüntetések szolgálatába szegődik, amelyekhez Budán mindig bőven akad segitőkéz. Az ilyen üzelmeknek a köznyugalom' és a rend érdekében okvetlen gátat kell vetni, és igy a rendőrigazgatóság a játszási engedélyt a leghatározottabban megtagadja. így hát Molnár helyzete teljesen reménytelen volt. Ekkor azonban olyan politikai rendszerváltozás következett be, mely elsöpörte Prottmannt és Molnárnak hirtelen lehetővé tette "Buda bevételét"* Bármennyire nem elégítette ki a magyarság kívánságait az októberi alkotmány, mégis óriási megkönnyebbülést jelentett és a nemzet reménykedve tekintett az 1861. áprilisában összeülő országgyűlés működése elé, melytől a további vívmányokat remélte. A Bach-huszárok távoztak, a titkosrendőrségi teljhatalomnak egyelőre végeszakadt, a Helytartótanács elnöke, amelyhez a szlnügyek is tartoztak, Majláth György lett. Molnár György ismét Buda felé indult, s most már a hatóságok nem vetettek célja elé gátat, amennyiben Alsdorf Károly budai színigazgatóval megegyezésre tud jutni. Alsdorf Károllyal először.húsz, utóbb még húsz előadásra kötött szerződést fél jövedelemre. Előadásait 1861. április 2-án, húsvét hétfőn kezdte meg a krisztinavárosi szin-