Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

körben. Vasvári Kovács József a Rákóczi induló hangja mellett feltűzte az akkor "Arénának" nevezett szinkörre a nemzeti lobogót. S ezzel jelképesen bevette Budát a magyar színészetnek. A többi aztán már nem ment ilyen könnyen. Molnár maga mutat rá az első nagy nehézségre: nem volt műsora. Amivel vidéki műsorából kiállhatott, az mind a Nemzeti Színház darabja volt; nemzeti szinházi darabot hozni pedig annyit jelentett, mint versenyre kelni és a szükségszerűen felvetődő összehasonlításban érvet szolgáltatni ellenségeinek ahhoz, hogy erre a színházra nincs is szükség. De ezen a bajon most még nem lehetett segíteni. Le kell folynia egy időnek, mig a Népszínház megtalálja a maga programját és a maga formáját. Egyelőre nem volt mit tenni. Nemzeti szinházi darabbal kellett kiállni és a választás Szigligeti népszínművére, a Pünkösti királynőr

e esett. Ezzel a darabbal nyitotta meg Molnár egy esős, szeles tavaszi délutánon vendégjátékait a budai színkörben. Molnár György úgy érzi, hogy sikerrel állta ki a versenyt, és úgy látja a Molnár iránt akkor még egyhangúlag barátságos magyar sajtó is. Általános rokonszenvet keltett, hogy az előadást Kölcsey Himnusz

ával kezdte meg, amivel a vállalkozást nemzeti üggyé avatta. Nagy tetszést arattak a színtársulat tagjai, nagyobbára mind csinos, fiatal, megnyerő alakok, friss, erőteljes hanggal. Jó színész maga Molnár, szép külsővel, zengő hanggal. Együd eleven bonviván, de kissé pallérozódásra szorul még, Vasvári Kovács József eredeti genre színész, Dózsa jó apaszerepekre, Molnárné Hetényí Laura ügyes népszínmű énekesnő, drámai szendékre siránkozó modorral jó a hideg szépség, Szépné Mátrai Laura /akinek egyeduralmát később Jászai Mari dönti meg/, naivokra kitűnő a virágzó fiatalságu Szöllösy Piroska, öregekre Alajosné, második énekes szerepekre jobbhiján Harmat Emma. De ami a személyzet játékából hiányzik, azt pótolják a nagyszerű karok, remek tánc, ügyes csoportozatok» Sziklavölgyi karmester zeneszámai és mindenek fölött a Zarkavölgyi